A legnehezebb téma, amit megpróbálok kibontani, mióta írok. Nem ígérek semmit, csak amit eddig is tudtam adni, a saját véleményemet egy olyan dologról, ami nem feltétlenül könnyen emészthető, talán a torkunkon is akad, de ha mégis sikerül lenyelni, boldogabb életet nyerhetünk általa. Annyira sok a defektes kapcsolat manapság, hogy szinte természetessé vált a kompromisszumok végtelen sorával való együttélés, a hit elvesztése, hogy lehet jobb is, és a problémákra adott válasz sokszor kilép a kapcsolat kereteiből. A párkeresők pedig teniszlabdaként pattognak egyik partnertől a másikig, mert el sem tudják képzelni, hogy lehet teljes értékű szerelem egyetlen társsal is. Amit pedig nem tudunk elképzelni, az nem is tud létrejönni.
Komolyan nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon régóta érlelődik bennem a téma, rengeteget gondolkodtam rajta, hogy milyen tőről fakad az egymástól való eltávolodás már-már szentírásként belénk vésődött törvénye, ahogy azon is, miként lehetne ezen változtatni. A legelső gondolatom, talán ezzel is indítok -szorosan kapcsolódva az eddigi témáimhoz- az az önismeret hiánya. Már unásig ismételtem a fontosságát, most kicsit levetítem a párkapcsolat vásznára is ezt a diát, hiszen arany igazság, hogy az önismeret olyan mint a só, megadja az élet ízét és értelmét. Önmagunkat ismerni azt jelenti, tisztában vagyunk azzal, mire vágyunk, a bennünk realizálódó érzelmeket megéljük, megismerjük, ezáltal megtapasztalva azok kontúrjait, határvonalait, hogy ne keverjük össze Gizikét a gőzekével. Létrehozni az életünkben csak olyasmit tudunk, amire vágyunk, aminek a körvonalait látjuk magunk előtt és megalkuvás nélkül menetelünk felé. A sportolók ezzel pontosan tisztában vannak, nem véletlenül tartom úgy, hogy a sport által nemesedik a lélek is, a sport az, ami megtanít legyőzni az akadályokat, elviselni a fájdalmat, cipelni a terheket. Valahol mélyen, ösztönszerűen belénk van kódolva a vágy a társas kapcsolatra, persze ha van ember, aki a szingli-létben találta meg a boldogságát, és mindezt egy belülről, mélyről gyökerező vágy kiteljesedésének éli meg, az abbahagyhatja az olvasást, mert ezek a sorok nem neki szólnak.
A többieknek, akik vágynak arra, hogy társra leljenek valakiben, akivel jóban rosszban együtt lehetnek, aki együtt örül velük, ha nincs rá ok, akkor is, és együtt sír, ha már nem tud vigasztalni, társkereső kiskátét teszek közzé, hogy aztán megpróbáljam kitalálni, miért pattog valaki mégis társról társra, valamint azt is, hogy miért mennek tönkre ettől függetlenül a kapcsolatok. Mielőtt azonban belevágok, az önismereten és önbecsülésen túl ezúttal sem elhanyagolható a szerepe a hitnek, mely úgy pumpálja a reményt lelkünkben, mint a szívünk a vért a testünkben. Hinned kell, hogy megtalálhatod, hinned kell, hogy méltó vagy rá, hinned kell, hogy a tökéletesség egy morzsája igenis befészkelheti magát az életedbe, s ha így teszel, tudni fogod, ki az igazi. Mert ha Ő áll ott előtted, tudni fogod. Sokan mindenfélével keverik a szerelem érzését, ami nem csoda, hiszen én magam sem tudnám megfogalmazni, mi is az igazából. Mint oly sok mást, ezt is könnyebb elmagyarázni úgy, hogy mi nem a szerelem. A szerelem nem puszta vágy, de vágy nélkül nincs szerelem. A szerelem nem gyufaszál, mely fellángol, majd ugyanolyan hirtelen le is lohad a lángja, de minden szerelmet a fellángolás gyújt be. A szerelem nem birtoklás, nem kompromisszum, nem mérlegelés. Nincs realisztikus alapja, a szerelem maga a misztikum. Mégis, ha megérint minket, rögtön tudjuk, igen, ez az. A szerelem varázslat, mely fátyolossá teszi tekintetünket, de nem vakká, nyitottá teszi lelkünket, de nem vesz el belőle, és minden napot teljessé varázsol, mikor nem jut eszünkbe senki más és semmi más, akire, vagy amire szükségünk lenne a boldogsághoz, csak Ő. Ha felteszed a kérdést, hogy mi a szerelem, akkor biztos, hogy még nem élted át. Ha átélted, örökre beléd ég, tudni fogod, mikor jött el érted. De ha még nem volt hozzá szerencséd, akkor is élnie kell benned a reménynek, hogy találkozni fogtok, a hitnek, hogy megérdemled. Jogod van boldognak lenni.
Támasz. Ha a társadra találtál, ha a szerelem pillangója aprócska szárnyával meglibbentette ajkaidat, s úgy döntötök, hogy valamilyen módon összekötitek az életeteket, akkor egymás támaszai kell, hogy legyetek. Nem szabad, hogy a barátságok rovására menjen a kapcsolat, mégis a párod legyen a legjobb barátod, vele akarj mindent megosztani, neki akarj mindent elmesélni és hallgasd meg mindig, ha ő igényli ugyanezt. Kommunikáljatok, beszéljetek meg mindent, nem számít, milyen jelentéktelen dologról van szó. Bármilyen impulzus ér, bármilyen sérelem, vagy boldogság esik meg veled, találj alkalmat, hogy megoszthasd vele. Legyenek a legfontosabbak az együtt töltött percek, melyek nem korlátozódnak a testi vágyak kielégítésére (bár később még lesz szó arról is), hanem teljesedjenek ki egy hosszú, őszinte beszélgetésben, ahol mindketten nyitottan álltok a másik mondandójához, épp úgy, ahogy egy barátoddal is tennéd. A bezárt, elnyomott dolgok indokolatlanul nagyra nőnek bennünk és olyan váratlanul, olyan erővel fognak felszínre törni, hogy addigra már kezelhetetlenek lesznek. Ne várjátok ezt meg, adjátok ki magatokból akkor, mikor először felmerül az adott dolog, ha rendszeressé teszitek és tudatosan kialakítjátok magatoknak a meghitt perceket, mikor csak egymás szavai vállalnak főszerepet és a hallgatás, akkor egy idő után természetessé válik. Legyetek támaszok egymásnak, mert a párkapcsolatban a boldogság duplázódik, a teher pedig feleződik!
Kajlaság. Őrizzétek meg a lelketekben tomboló gyermeket, nevettessétek meg egymást minél többször, mert a nevetés a párkapcsolat vitaminja. Ha baj van, önmagában már kevés, de megelőzhető általa a probléma kialakulása. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy akit az Istenek szeretnek, örökre megtartják gyereknek. Álmodozzatok, tervezzetek, csapongjatok, tegyetek olyan dolgokat, aminek nincs semmi értelme, de érzitek, hogy jól esne. Rohangáljatok mezítláb a réten, birkózzatok, építsetek homokvárat, hogy együtt rombolhassátok le, bármit, csak játszatok. Ne legyenek szabályok, hallgassátok a szívetek szavát, nyissatok egymás hülyeségére, spontán gondolataira, mókájára, de persze mindennek legyen meg a helye. A komolyság ne menjen a játék rovására, de a komoly pillanatokba ne rondítsatok bele rossz viccekkel, infantilizmussal. Az egész kapcsolatotok épüljön fel úgy, mint egy gyönyörű mozaik, ahol minden legyen a helyén, ne éktelenkedjen a tenger képében egy darab föld.
Szerető. Közhelynek tűnik, de igenis fontos része a kapcsolatnak a testi vágyak kiteljesítése. Gondoskodjatok a vágyak lángjának életben tartásáról akkor is, mikor már halványulnak és ne gondoljátok azt, hogy nem része az életnek a beteljesítő együttlét. Ideje már meghaladni azt az időszakot, mikor a szex tabu volt, mikor nem lehetett róla beszélni, de figyeljetek oda rá, hogy ne tévesszen meg a világi hívság ez ügyben, egymással is beszéljetek róla. Ismerjétek meg egymás minden porcikáját, ne engedjétek rutinná válni a dolgot, igenis kerítsetek neki nagy feneket, akkor is, ha már évek, évtizedek óta együtt vagytok. Ha régi már a kapcsolat, tervezzétek meg úgy, mintha valóban szeretők lennétek, pár vágytól fűtött sms napközben, egy romantikus vacsora, figyelmességek, szép ruha, kedves szavak. Udvaroljatok egymásnak úgy, mint mikor még nem voltatok együtt, ha rendszerré teszitek, megszűnik majd a nyomasztónak tűnő érzés, mely eleinte olyan idétlennek állítja be mindezt annyi idő után. A szex legyen újra szerelmeskedés, finom csókokkal, simogatással, virágszirmokkal, oldódjatok fel egymásban, ne az élvezetet hajszoljátok, hanem fókuszáljatok egymásra és megtörténik a csoda. Észrevétlenül fog kiteljesedni bennetek a gyönyör, anélkül, hogy egy pillanatra is törekedtetek volna rá. Legyen felszabadult az együttlét, ahol nincsenek szabályok, csak alázat mindkét féltől a másik irányába. Legyetek egymás legvágyottabb, leghevesebb szeretői, vagy váljatok azzá.
Együvé tartozás. Ha társadra találsz, akkor a prioritások ösztönszerűen megváltoznak. Ő lesz a középpontban, minden más csak másodlagos lehet. Az élet persze sokszor próbára fogja tenni a kapcsolatotokat, talán néha jobban, mint azt előre sejtettétek, de minden nap éreztessétek egymással, történjék bármi, a társatok a legfontosabb, ő áll az első helyen. Előfordulhat, hogy sok munka gyűlik fel, lehet, hogy kevesebb időtök marad egymásra, de érezzétek és éreztessétek, az csupán egy átmeneti állapot, míg újra teljesebb lehet az élet. Tartsatok össze a legnehezebb időkben, felejtsétek el a te és én elszakítottságát, tekintsetek úgy magatokra és egymásra, mint egy nagyobb egész részére. Legyetek csak a kettétört mágnes egy-egy darabkája, melyet eltávolíthatsz egymástól, ám a vonzalom akkor is él. Ültessétek el magatokban, hogy ketten vagytok egyek, egyedül pedig csak félemberek, teljesedjetek ki egymásban, adjatok bátran hangot a másik hiányának bármikor, mikor épp eszetekbe jut. Engedjétek szabadon az érzelmeket egymás felé, mert minden kapcsolat üzemanyaga az az érzelem, amit a másik irányába megnyilvánítotok.
Bizalom. Védjétek meg egymást bármi áron, tudjátok egymásról, hogy bármikor számíthattok a másikra, emeljetek védőernyőt a kapcsolat fölé, ahol az ernyő szára az egyik fél, míg az ernyő maga a másik. Mindketten jók vagytok valamiben, engedjétek kiteljesedni a tehetségét a partnereteknek, bízzatok meg benne annyira, hogy a kapcsolat azon részét rábízzátok. Ne adjatok okot a bizalmatlanságra, mert a bizalom nem játékszer. Porcelán a szekrényben, mely gyönyörű, fényes, varázslatos műremek, de ha a kezedbe veszed, könnyen eltörik. Ha pedig egyszer eltört, többé nem lehet összeragasztani. Nagymamám mondása, hogy a gulyást fel lehet melegíteni, a házasságot nem. Ne hagyjátok tönkremenni az egymás iránt tanúsított feltétel nélküli bizalmat, mert abból a sötét lyukból nincs visszaút. Adjatok okot a partnereteknek, hogy büszke lehessen rátok, engedjétek, hogy domború mellkassal járjon az emberek között és ti is legyetek büszkék az ő értékeire. Ne engedjétek meg semmilyen körülmények között, hogy sérelem érje, védelmezzétek anyatigrisként, hős lovagként, legyetek egymás számára a szőke herceg és a királylány, de ne csak szavakban, hanem tettekben is.
Megint csak nem szentírás született, csak egy vélemény arról, egy jól működő társas kapcsolatnak mik képezhetik szerintem az alapjait. Ha mindezek a dolgok rendben vannak és a szerelem megédesíti az egészet, akkor nem fogsz másra vágyni, akkor nem ugrálsz kapcsolatról kapcsolatra, hanem kiteljesedsz a párod által. Soha ne vegyetek semmit természetesnek, figyeljetek oda egymásra, ne váljon rutinná az együttélés, hanem mondjatok minden reggel igent egymásra, nézzetek egymás szemébe minél sűrűbben és vesszetek el benne. Mindezek a felsorolt dolgok véleményem szerint annyira fontosak csupán, mint főzésnél a fűszerek. Elkészülhet az étel akkor is, ha valamit kifelejtünk, de más lesz az íze és a kóstolás pillanatában felébred bennünk a vágy valami finomabbra. De ha ez meg is történik, még mindig pótolhatjuk a hiányzó összetevőt, nem kell rögtön a csatornába önteni a még félkész ételt és rögtön nekiállni főzni valaki mással. Ráadásul a félresikerült ételben mindig fel kell fedezni a saját felelősségünket is, mert különben újra és újra, társról társra fogunk ütközni a hiányba, ami aztán megint tovakerget minket a következő szerelembe. Abba a csodába, melyről Osho így gondolkodik: „Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerű dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek.”
Létezik teljes élet. Elég hozzá két ember. Ha megtaláltad és megtartottad, akkor pedig a szent nász óvó körét kialakítva örökítsétek tovább a csodát, ekkor lépjetek tovább a gyermekvállalás felé és tanítsátok meg nekik is, mi a szeretet.
Jobb világ fog épülni…