Gondolatok az életről

gondolatok1Nem tudom, a teremtésnek így kell-e működnie, vagyis egyre inkább azt hiszem hogy igen. Most azt gondolom, hogy a földi síkon nehéz konkrétumokat teremteni, bár van olyan dolog, amit konkrétan akarunk és elérünk, de ez utóbbit csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha egy olyan érzelmi töltet társul mögé, amit tudatosan nem lehet mögé erőszakolni. Körülbelül úgy tudnám leírni, hogy a lelkünk vágyait ha felismerjük, tudatosítjuk (tehát nem kreálunk új vágyat tudatosan, csak felismerjük a belső késztetést) akkor tudunk hozzátársítani érzelmi telítettséget és meg tudjuk valósítani. Ez nagyon kevés esetben volt az életem során és meggyőződésem, hogy ezzel mindenki így van. Veszélyesnek is tartom a földi síkon való teremtés promótálását, mert nem érzem felkészültnek rá az embereket, szerintem kisebb léptékben kellene haladni.

„Gondolatok az életről” bővebben

Önimseret

önismeretEzúttal kis szilveszteri okoskodásra invitálok mindenkit. Mivel ez az időszaka az évnek a fogadalmaké, ami nyilvánvalóan egy érthető elégedetlenségből fakad önmagunkat illetően, az önismeretet választottam témául. Tízből tizen ugyanis tudni vélik, mit rejt a fogalom: önismeret. Mindenki azonosítja magát valamivel, gondolja magát valamilyennek, ha más nincs, akkor pedig ideálokat választ, akikhez megpróbál hasonlítani. Közben pedig meglepő magabiztossággal állítja, ismeri magát. De tényleg így lenne? Nem kellene a világnak sokkal jobb helynek lenni azáltal, hogy tudjuk, kik vagyunk? Nekem bevallom valami sántít. Ahol ennyi a tévelygő, elveszett ember, ott valami nincs rendjén. Ott valamit nem tudunk, amit tudnunk kellene. Talán nem is bonyolult, mit kellene kiderítenünk. Talán csak egyetlen kérdést kellene megválaszolni: ki vagyok én?

„Önimseret” bővebben

A találkozás

endless-roadCsak ülök némán és a távolba révedek. Írnék, de nem tudok. Gondolataim tiszták és átláthatóak, nyoma sincs már az egykori kavalkádnak, amely megnehezítette a tisztánlátást, mégis képtelen vagyok aktivitásba billenni. Csak szemlélődöm, és az egész engem körülvevő világ történéseit, mint egy time lapse videót, próbálom felfogni. Mikrótól a makróig mindent próbálok befogadni, de nem lehet. Túl gyorsan pörög. Ott egy arc, emitt egy esemény, huss, mielőtt felfoghatnám mi történt, már tovatűnt. Mert nem írok. Egyetlen eszközöm van a világ megállítására, ha megnyilvánulok benne. Egyetlen esélyem, hogy létezzem, ha nyomot hagyok. Benned, benne, vagy bárkiben. Csak egy gondolat, egy érzés, ami egyszer csak feltör életed alkonyán „emlékszel, volt az a srác, milyen jókat írt…” – s én létezővé válok. „A találkozás” bővebben

Rend

rendA világ rendben van. Még ha nincs is rendben igazából, akkor is rendben van. Mert nem az a rend, amit mi annak ítélünk, csak a mi mániánk, hogy magunkat helyezzük a középpontba, hogy onnan osztogassuk a parancsokat, mi hogy legyen. Naphosszat picsogunk a gumicsizmás életünket ért minden sérelem miatt, és folyton osztunk valami felsőbb hatalmat -legyen az bár a véletlen- hogy mi ezt jobban tudtuk volna. A rend, csupán létezik. Mi is miatta létezünk, mert illünk a rendbe. A renden kívül nem létezik semmi, mert a renden kívül is rend van. Ha van olyan, hogy renden kívül, akkor az a rend akaratából létezik. „Rend” bővebben

Indulni kell

road-Itt az idő!
-Fájdalmas lesz?- kérdezte, anélkül, hogy a szája megmozdult volna.
-Változó. De az eufória, ami utána következik, kárpótol majd érte.- visszhangzott a fejében a válasz.
-Félek.
-Tudom. Mindenki fél, mielőtt belevág, de tudnod kell, hogy már nincs visszaút. Vár egy új tapasztalat, és hidd el, végül mindig megéri!
-Akkor is. Mesélj még róla egy kicsit.
-Minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz!
-Emlékezni fogok erre?
-Idővel. Talán.
-A mennyországba jutok? „Indulni kell” bővebben