Mozaik

mozaikHa olvastok egy ideje, tudjátok, sokszor feltettem már a kérdést: „ki vagyok én?”. És tényleg, még mindig nem tudom a választ. De vajon tudja valaki? Mi az, ami meghatároz engem, téged?… Ami a sejtjeimet összetartja, de másokét elkülönítve, s így jövünk létre több milliárdan? Miért foglalkoztat egyáltalán ez a kérdés? Talán mert a létezésem függ tőle? Hiszen ha nem tudom ki vagyok, gyakorlatilag nem élek. Van nevem, van korom, van foglalkozásom, barátaim, fizikai tulajdonságaim, de ezek csak az engem jellemző dolgok. De ki az, akit mindez jellemez?

Ki vagyok én?

„Mozaik” bővebben

Menekülés

menekülésEgész úton menekülök. Nincs megállás, nincs pihenő, nincs egyetlen nyugodt pillanat sem. A nem létező idő úgy robog velem, mint megvadult gyorsvonat, és én csak menekülök. Néha kétségbeesetten behunyom a szemem, s míg egy bús könnycsepp kicsordul a sarkából, és szomorúan végiggördül az arcomon, a vonat lelassul.

De a menekülésem folytatódik.

Nem nagy ügy, gondolom magamban, hiszen mindenki ezt csinálja, miért lennék én kivétel? Bár az, hogy ezen gondolkodom, már mássá tesz, másokkal szemben. Legtöbben nem veszik észre, képesek az egész életet öntudatlan menekülésben tölteni. Én legalább tudatosan menekülök.

„Menekülés” bővebben

Élvezd!

élvezdEléggé kisstílű dolog azzal kezdeni egy bejegyzést, hogy exkuzálom magam, úgyhogy nem is teszem. Nem írtam eddig, nem azért, mert nem volt mondanivalóm, hanem sokkal inkább azért, mert késztetésem nem volt. Hol csalódott voltam, olyankor hagytam a világot történni magam körül, gondoltam egyedül is képes tönkremenni, nem kell a segítségem, máskor meg túl érzékeny voltam, és féltem, hogy az allergiás tüneteim csak odatüsszentenek a jegyzeteim közé valami taknyot, azt meg nem szerettem volna. Most meg jól érzem magam, miközben írok, valahol ez a cél, úgyhogy most csinálom. Témám mondjuk most éppen nincs, csak késztetésem, szóval a vége még simán lehet takony, legfeljebb nem az allergia, hanem a megfázás miatt.

„Élvezd!” bővebben