Hónap: 2012 január

This is war

Digimax A50 / KENOX Q2Háború. Az emberség létezésének mételye, az univerzumban elfoglalt helyünk el nem ismerése, az egységbe kovácsolódás fogaskerekei közé ékelődött sátáni vágy kiteljesítéséért tett erőfeszítések összessége.

Az emberiség haldoklik. Egyes vélemények szerint már ki is halt, csak még nem hajlandó róla tudomást venni. Nyers leszek és bántóan őszinte. Mi a betyár kóchengeres szociádemokrata nagytalpú büdöslábú áruló veszedelemért nem hajlandó senki tudomást venni erről? Napról napra éljük az életünket, mert a mi piciny világunkban nagyjából minden rendben. Mint az ősemberek, vagy még találóbban, mint az állatok. Most jó, azt meg már rég nem tudjuk, hogyan kell következtetéseket levonva tanulni a hibáinkból. Még azt sem ismerjük el, hogy nekünk van olyan. „This is war” bővebben

Most jó!

time_travelMost jó. És ez olyan ritkán fordul elő velem, hogy meglepően intenzív tud lenni az érzés. Sokszor gondolkodom rajta, hogy jó lenne tudatosan irányítani az érzéseinket, hiszen mikor a legsötétebb az éjszaka, jó lenne átélni egy győzelem mámorítóan felszabadító érzésének boldogságát, de nem lehet. Mint a szobaantenna a televízió tetején, csak állunk, hagyjuk a világot történni körülöttünk és ha valami tetszetős dolgot veszünk észre, örülünk. Néha pedig indok nélkül is megtesszük és ráfogjuk a jó közérzetre. Én magam nem is szeretek foglalkozni vele, mi az okozója, csak hálás vagyok érte. Úgy tartják, az igazi bölcsek szava járása a „köszönöm”, míg a legtöbb emberé a „kérem”. Szeretek hálát érezni, talán a legkiteljesítőbb érzés, ha egyáltalán létezik ilyen szó. Mint minden érzés, több, mint valószínű, hogy ez is tiszavirág életű, éppen ezért kell most megragadni. A hangsúly a MOST-on van, fél életünket eltöltjük a múlton rágódva, vagy a jövőtől rettegve, miközben csak a jelen pillanat a miénk.

Semmink nincs az „itt és most„-on kívül.