Háború. Az emberség létezésének mételye, az univerzumban elfoglalt helyünk el nem ismerése, az egységbe kovácsolódás fogaskerekei közé ékelődött sátáni vágy kiteljesítéséért tett erőfeszítések összessége.
Az emberiség haldoklik. Egyes vélemények szerint már ki is halt, csak még nem hajlandó róla tudomást venni. Nyers leszek és bántóan őszinte. Mi a betyár kóchengeres szociádemokrata nagytalpú büdöslábú áruló veszedelemért nem hajlandó senki tudomást venni erről? Napról napra éljük az életünket, mert a mi piciny világunkban nagyjából minden rendben. Mint az ősemberek, vagy még találóbban, mint az állatok. Most jó, azt meg már rég nem tudjuk, hogyan kell következtetéseket levonva tanulni a hibáinkból. Még azt sem ismerjük el, hogy nekünk van olyan. Vakon éljük konténerbe zárt konzuméletünk hamvain táncolva életünk, miközben a Föld ordítva, toporzékolva könyörög értünk Istennél, mindhiába. Kinek füle, s szeme nincs látni a dolgok folyását, annak sorsa legyen megpecsételve önnön nemtörődömsége által. Nincs már visszaút, szó sincs valamiféle hippi meggyőződésből végzett önfeláldozó figyelemfelkeltésről. Nem beszélek kihaló fajokról, pusztuló őserdőkről, túlnépesedésről. Mindez csupán a jéghegy csúcsa, pedig egyesek szerint a Föld felszínének további formáját markánsan meghatározó tényezőkről van szó. Szerintem viszont sokkal többről. Egy kisgyermek tragédiájáról, aki meggyőződéssel hitte, atyja iránymutatása nélkül is boldogul a világban, egyedül. Mostanra viszont több, mint egyértelmű, a bibliai mintára kialakított Káin-Ábeli felfogás a társadalmi berendezkedésben nem csupán működésképtelen, de a rendszer fekete lyukként történő önnmagába roskadásának letéteményese.
Már mindegy. Már késő változtatni. De belátni sosem az. A legújabb kori veszedelem, a világ háborújának harmadik felvonása nem csupán a küszöbön van, de réges-régen elkezdődött. A krónikások feszülten figyelve rögzítik a politikai döntések sokaságát, a háttéralkukat és mélyen hiszem, hogy valami megfoghatatan helyen rögzül az igazság is. A szikra begyújtásának helyszíne a túlzottra és elnagyoltra sikerült előjáték miatt jelentéktelenné vált. A jelenlegi helyi politikai szabadságharcok világszerte elterelik az egyszerű ember figyelmét arról, hogy szinte csak az első lövés eldördülésére vár a pattanásig feszült katonai világ színe java. Te pedig azt sem veszed számításba, a lepkefingnyi magyar honvédséggel vajon mennyire leszel más hatalmak pillanatnyi kényének kiszolgáltatva, szemben mondjuk egy rettentő orosz haderővel. Haver, nem akarlak elkeseríteni, de ha szemléltetni akarnám egy magyar-orosz szembenállás képi világát, kb olyan lenne, mint az impotens Háromszáz esete a perzsa háremben. Nyoma sem lesz az elporladásunknak a világtörténelem nagykönyvében.
Elkeserítő? Ki nem szarja le?
Nem te vagy a világ közepe, ha ezzel a lelkedbe is mászok egy röpke pillanatra. Ezek a dolgok történnek, a tudtoddal, vagy anénkül. A te választásod csupán annyi, hogy tudomást veszel róla és a lehetőségeidhez mérten felkészülve várod, vagy pillantást sem vetsz rá és éled tovább az életed maradékát úgy, ahogy a szemednek tetszik.
De akár tetszik, akár nem, már háború van.