Egyedül állok egy aszfaltcsík előtt és hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a „gondolkodom, tehát vagyok”. Miközben szememet forgatva nézek körbe némán ordítva, gondolatokkal terhelt gyepszőnyegre köpve elmém méltóságtól mentes ásványvizének divatosan egészséges, gömbölyded nyálát, érzem, amint téglánként bontom le a rajtam királyként uralkodó egóm masszív várát.
Címke: gondolatébresztő
Szerep-Játék
Jó régen nyilvánultam meg utoljára a virtuális térben, bizonyos szerepeimet hanyagoltam kicsit, hogy más szerepek a szokásosnál jobban pallérozódjanak, míg emezek megpihennek. Sok vázlat pihen kifejtésre várva a jegyzetek között, s még több a fejemben, de a test, ami arra hivatott, hogy a valóság részévé tegye a gondolataimat, megmakacsolta magát és intő visszavonulással jelezte, most nem érdekli az írás. Nem először fordult elő velem, és egészen biztosan nem is utoljára, így volt alkalmam felkészülni, mi a teendő ilyenkor. Semmi. Néha fel kell akasztani a jelmezt a fogasra, hagyni porosodni, míg ellenállhatatlan kényszert nem érez az ember, hogy újra magára öltse. Furcsa pulzálása ez az életnek, és időbe telt míg rájöttem, hogy semmi okom emiatt ostorozni magam. Vannak természetes igényei a testemnek, etetni kell, itatni kell, akár egyet értek vele, akár nem, épp így kell fejet hajtanom a spirituális „parancsok”-nak is, mert a legfárasztóbb, legkimerítőbb harc az, amit önmagad ellen vívsz. Közben azonban nem mulasztottam el figyelni a körülöttem zajló világ játékos zivataraira, és a valóság hologramjában átéléssel fickándozó embertársaimra sem, talán már nem is lennék képes figyelmen kívül hagyni a kavalkádot. Éppen ez nyitotta ki a szemem arra, amit most igyekszem a gépeléstől elszokott görcsös ujjaimmal megörökíteni, mielőtt a múlt martalékává válna. „Szerep-Játék” bővebben
Megbocsátás
A napokban erősen elgondolkodtam, hogy néhány dolog az életemben nem egészen úgy történt, ahogy én azt tudni véltem, legfőképpen azért, mert néhány fogalom számomra nem a megfelelő alapokon nyugodott. Mindig tudtam, hogy nem vagyok haragtartó ember, szerettem is ezt a tulajdonságomat a kezdetektől fogva, sőt! Rengeteg írásomba szőttem bele tanulságként, vagy köztes leckeként, hogy rendkívül fontos tényezője a testileg-lelkileg egészséges létezésnek a harag elengedése. Ez utóbbi folyamat azonban nem is olyan egyértelműen megy végbe, ha jobban belegondolok, márpedig ha valami így elgondolkodtat, akkor az biztosan megér pár sort, hogy a végére feloldjuk a csomót, és egyenesen haladhassunk tovább. Már csak azért is, mert a belsőleg minket erősítő, vagy éppen ostromló érzések milyenségét gyorsan pozitívba fordíthatjuk, ha elkezdjük gyakorolni a megbocsátás művészetét. Talán végül magunkat is felmentjük.
Vissza az alapokhoz
Gondolom ma már teljesen természetes, hogy a saját-, és az enyémnél fiatalabb generációk javarészt az internetről szerzik be a tájékozottságuk alapjául szolgáló információkat, és van is ebben valami nagyszerű. Emlékszem, mikor az első számítógépemet megkaptam, szinte vizionáltam a lehetséges jövőt, és alig bírtam kivárni a mostani állapotot, amit jól alkalmazva hihetetlen potenciált kölcsönöz nekünk. Elértük az evolúciónak azt a lépcsőfokát, amikor soha többé nem kell egyedül lennünk, bár a penge másik éle kegyetlen hidegséggel metszi húsunkat, mégis magányosabbak vagyunk, mint valaha. Mit kaptunk, és hova tartunk? Hogyan illeszthető be egy spirituális gondolkodó mindennapjaiba a média megállíthatatlanul hömpölygő áradata, és hogyan kapaszkodom én a valóságba a virtuális özönvíz sodrásában? Egyáltalán miért érzem szükségét annak, hogy gondolkodjunk erről? Alább elmesélem.
Welcome to the „real world”
Magyar valóság, bulvárral vastagon eltakart realitással, statisztikákkal trükkösen előkészített választásokkal, rezsiháborúval jótékonyan lefedett meg(nem)élhetési küzdelmekkel, és a szomszédság vérbe fúló törekvései, hogy legalább odáig eljussanak, ahol mi vesztegelünk már huszonöt éve, miközben bosszankodva köpünk a földre, így nem lehet élni. Átfogó helyzetkép és a saját véleményem, rendhagyó módon inkább társadalom-, mint önkritikusan. Üdvözlet mindenkinek a valódi világban!