Voltál már valaha elég bátor ahhoz, hogy álmodj valami igazán nagyot? Elérted? Akkor tudni fogod, alább miről beszélek.
Kevés embernek van kontrasztos elképzelése arról, mi az, amit igazán szeretne. Általában hagyjuk magunkat felszínes vágyak által vezérelni, és valamiféle cinikus meggyőződésből nem lépünk a nagyobb álmok felé. Nem cselekedettel nem lépünk, hanem megálmodni is félünk őket. Persze, tudom, nihil van, meg semminek nincs értelme, ah, bazz… Ebben a világban egyre nehezebben tudok felületet szerezni az intellektusomnak. De nem adom fel. Nekem ez az egyik álmom.
Egy igazán nagy álomnak vannak ismertető jelei. Belső meggyőződésből fakad, erősnek kell lenni minden nap, hogy csupán egy milliméterrel közelebb kerüljünk hozzá, egyre több, egyre nagyobb akadály gördül elénk, és a sors minden lehetséges eszközzel próbára tesz minket, vajon elég erős-e a hitünk önmagunkban. Minden nagy döntést követően a karma rögtön pofon csap minket. Elhatározod, hogy mától sportolni fogsz, mert szép testet szeretnél, másnap kimegy a bokád és ágynak esel. Elhatározod, hogy leszoksz a cigiről, másnap kegyetlen szar napod lesz. Elhatározod, hogy kiállsz magadért a munkahelyeden, másnap kineveznek föléd egy igazi kretént. Ne becsüljük alá az élet képességeit, válogatott eszközökkel tud próbára tenni.
De ne aggódj, te csak tudd továbbra is, hogy mit akarsz elérni, és minden nap tegyél egy lépést. Ez az egy választ el az álmaidtól, a cselekvés. Néha persze úgy tűnik, már egy örökkévalóság óta kergeted az álmodat, de ne add fel! Én sem tettem, pedig az élet már annyiszor felrúgott, hogy ki kellene állítani, csak sajnos nem nálam van a piros lap. Ha mertél elég nagyot álmodni, akkor hinned kell benne, hogy el is tudod érni. És bizony a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, éltem már át én is, és sokan mellettem, amikor a sors próbáit kiálltad, hogy a gépezet működésbe lendül, és nem érted miért, de minden elkezd a helyére kerülni. Ez a legszebb időszaka az álmok elérésének, a célegyenes. Mikor már nem tudsz tovább koncentrálni a fáradtságra, hanem olyan intenzíven érzed, hogy nemsokára beérsz, hogy a világegyetem minden ereje elkezd beléd összpontosulni, és még egy sprintet is gond nélkül kivágsz.
Csodás pillanat, mikor az univerzum elkezd körülötted működni, és olyan dolgok történnek, amiket nem is értesz. Nem érted, hogy eddig is mindent így csináltál, miért éppen most van szerencséd? Meggyőződésem, hogy ez nem szerencse, csupán a hited próbára tétele utáni engedelmes meghajlása a mindenségnek.
Kár, hogy ritkán jutunk el eddig. Kár, hogy hajlamosak vagyunk feladni. Még én is. Sok kudarc ér közben, sokszor terelik el a figyelmünket, és a sok pofon, ami az álmok felé vezető úton ér minket, könnyen elterelnek. Hiába tudjuk, hogy örülnünk kellene a kudarc után, mert felfedeztük egy újabb módját, hogyan NEM érhetjük el az álmunkat, valójában elég csökönyösek vagyunk ahhoz, hogy újra és újra ugyanazt a nem működő módszert alkalmazzuk. Pedig ez állítólag a hülyeség definíciója.
De ez is csak egy ócska trükk az élettől, szeret minket beterelni olyan tükörszobákba, ahol körbe-körbe járunk, és minden alkalommal, mikor valamiben, vagy valakiben a kijáratot véljük felfedezni, csupán újra odaértünk megint a tükör elé. Magam is tapasztalom ezt nap, mint nap, vagy legalábbis időről időre. Csak közben meg eldöntöttem, hogy ez nem befolyásol abban, hogy el akarom érni az álmomat. Ha valami, vagy valaki ebben nem partnerem, akkor előbb utóbb el kell távolodnunk. Egy volt mentorom mondta azt mindig – meglehetősen találóan – hogy vezess, vagy kövess, de takarodj az utamból.
Egyik kedvenc videóm az álmok fel nem adásáról
A kitartás végül mindig meghozza a gyümölcsét. Néha több idő, mint hinnénk, néha úgy tűnik, sosem érjük el, de ez nincs így. Ha feladtam volna, még mindig száz kiló lennék, de nem vagyok. Elhatároztam, cselekedtem, és évekbe telt, de emberi alakot öltöttem. Mindenki képes bármire, amit elhatároz. Tényleg bármire.
De nem érheti el, ha nem tesz érte!