Bálint-nap

Valentin nap

Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán szenteljek-e posztot ennek a főképp angol-szász ünnepnek, aminek a megítélése nagyban függ attól, van-e akit felköszöntsünk szerelmünkként, és ha van, fel akarunk-e ülni vele erre a geil, cukormázas, nyalókákkal megmámorosított szív-hullámvasútra. Gondoltam rá, hogy a családi állapotomat figyelembe véve, amire a facebook alkotói olyan frappánsan kitalálták a “bonyolult” jelzőt, alaposan elmarasztalom ezt az ünnepet minden hozadékával együtt, de igazából mélyen belül baromira nem zavar, ha valakik úgy élik meg a szerelmüket, hogy túldimenzionált ajándékokkal lepik meg egymást. Én is tettem ilyet, sokaknak szemet is szúrt, bár én nem kötöttem ezt ünnepnaphoz – ha őszintén jön, mindegy milyen nap van, vagy hogy ki mit gondol róla. A lényeg, hogy találjunk rá módot, hogy megéljük, ami bennünk van, szóval hajrá szerelmesek, legyen tele az az idővonal idézetekkel, a pocak meg szív alakú csokikkal, szinglik, ti meg bátran posztoljatok érfelvágós képeket, jelezvén, egyedül azért nem olyan frankó befogadni mások boldogságát, vagy bizonygassátok nagy elánnal, hogy egyedül lenni márpedig a legfaszipántosabb dolog a világon.

Azért kicsit várom, hogy túl legyünk ezen 😉

Continue reading

Búcsú

bucsuMindannyian tudjuk, hogy egyszer eljön a pillanat, mikor búcsúznunk kell. Persze közel sem biztos, hogy olyan szerencsések leszünk, hogy az életünk végeztével lesz lehetőségünk rá, hogy elmondjuk a minket körülvevőknek: “nincs semmi baj, minden rendben lesz!”, és ha meg is tudjuk tenni, üresen fognak kongani szavaink az elmúlás izzadtságtól elgyötört óriásán. Hiába kell nap, mint nap elköszönnünk emberektől, társaktól, helyzetektől, belerázódni mégsem tudunk.

Continue reading

A semmi

a semmiÉrdekes kísérletnek lettem alanya, mert most abban az állapotban vagyok, hogy egyáltalán nincs kedvem írni. Úgyhogy írok. A semmiről.

Néha vannak rossz napok. Eleinte lelkiismeret furdalásom volt miatta, mert egy magamfajta, magát viszonylag felvilágosultnak, és aránylag spirituálisnak tartott ember (fú de vonzó vagyok…) hogy jön ahhoz, hogy szar napja legyen. De aztán megszoktam, hogy néha megtörténik, és kész. Van, amikor nincs min agyalni, nem kell befelé fordulni, igazából semmit nem kell csinálni. Csak túlélni.

Continue reading

Megváltás

megváltás– Jók lettek a legutóbbi írásaid!
– Jézusom, a frászt hozod rám…
– Nem akartalak megijeszteni, azt hittem, tudod, hogy mindig itt vagyok melletted.
– Azért remélem ez csak költői túlzás, vannak pillanatok, mikor nem szeretném, ha itt lennél!
– Nos, ez kellemetlen, mert nem tudok távozni, te tartasz itt!
– Miért van olyan érzésem, hogy most megint belém akarsz sulykolni valamit?
– Már megtettem, szép írások születtek belőle!
– Hmm. Mindig is éreztem, hogy nem igazán én írom ezeket, de nem tudtam, honnan folyik rajtam keresztül. Eszerint ez is a te áldásos tevékenységed eredménye?
Continue reading

Lépj!

Cselekedj1Voltál már valaha elég bátor ahhoz, hogy álmodj valami igazán nagyot? Elérted? Akkor tudni fogod, alább miről beszélek.

Kevés embernek van kontrasztos elképzelése arról, mi az, amit igazán szeretne. Általában hagyjuk magunkat felszínes vágyak által vezérelni, és valamiféle cinikus meggyőződésből nem lépünk a nagyobb álmok felé. Nem cselekedettel nem lépünk, hanem megálmodni is félünk őket. Persze, tudom, nihil van, meg semminek nincs értelme, ah, bazz… Ebben a világban egyre nehezebben tudok felületet szerezni az intellektusomnak. De nem adom fel. Nekem ez az egyik álmom.

Continue reading