Vissza az alapokhoz

Book_save_yourselfGondolom ma már teljesen természetes, hogy a saját-, és az enyémnél fiatalabb generációk javarészt az internetről szerzik be a tájékozottságuk alapjául szolgáló információkat, és van is ebben valami nagyszerű. Emlékszem, mikor az első számítógépemet megkaptam, szinte vizionáltam a lehetséges jövőt, és alig bírtam kivárni a mostani állapotot, amit jól alkalmazva hihetetlen potenciált kölcsönöz nekünk. Elértük az evolúciónak azt a lépcsőfokát, amikor soha többé nem kell egyedül lennünk, bár a penge másik éle kegyetlen hidegséggel metszi húsunkat, mégis magányosabbak vagyunk, mint valaha. Mit kaptunk, és hova tartunk? Hogyan illeszthető be egy spirituális gondolkodó mindennapjaiba a média megállíthatatlanul hömpölygő áradata, és hogyan kapaszkodom én a valóságba a virtuális özönvíz sodrásában?  Egyáltalán miért érzem szükségét annak, hogy gondolkodjunk erről? Alább elmesélem.

Azoknak az emberek, akik már nem elégednek meg a készétellel, amit rágni sem kell, csak nyelni, és főleg azoknak, akik ráadásul maguk szeretnék kifőzni önnön szellemi táplálékukat, viszonylag könnyű dolga van ma már, hiszen bármit megtalálhat, ami számára fontos. Ezzel ellentétben éppen attól vált nehézzé a tájékozódás a szellemi játszótér szabálykönyvében, mert a bőség hihetetlenül eláraszt mindenkit, lassan nincs az a téma az interneten, amiről pro és kontra ne lehetne órákig olvasgatni. Ez valahol jó, hiszen nem tunyul el az agyunk, míg gondolkodunk, valahol viszont rossz, mert nehéz a valóban hiteles forrást megtalálni. Meggyőződésem, hogy nem is érdemes ilyesmit keresni, szerintem sokkal fontosabb, hogy folyamatosan olyasmit vigyünk be, amiről legbelül érezzük, hogy közel áll hozzánk, aztán hagyjuk, hogy érlelődjön bennünk. Bármilyen hihetetlen, de minden, amit valaha magunkévá tettünk, meghatározza a döntéseinket, a gondolataink irányát és összetettségét, a problémamegoldó képességünket és kreativitásunkat, egyszóval a szellemi táplálék tekintetében fokozottan igaz a mondás:

Az vagy, amit megeszel!

book_vs_tvNehéz azonban gondosan válogatni, mert a média szakértől nagyon tudják, miképpen ösztönözzenek minket vásárlásra, és ha már vásárolunk, hogyan érjék el, hogy az ő terméküket emeljük le a polcról. Ez ellen védekezni olyan nehéz, hogy nem is javaslom senkinek, hogy ezzel vesződjön, tartok tőle, hogy elmegy amellett az élet minden szépsége, aki ennyire görcsösen próbálja elkerülni a gonoszt. A gonosz köszöni jól van közöttünk, néha elgáncsol, kinevet, nekünk pedig annyi a dolgunk, hogy vele nevetünk magunkon. Teljesen elkerülni úgysem lehet, mégis néhány egyszerű irányvonalat követve minimalizálni lehet a károkat, miközben még élvezhetjük is az életet. Az egyik ilyen elv, ami mentén szerintem érdemes haladni, hogy minél többet figyeljünk befelé, hagyjuk, hogy a gondolatok életre keljenek bennünk, ahelyett, hogy minden szépséget magukon kívülre helyezünk, és az elszakítottságban találjuk meg saját értékeinket. A média majd’ minden oldaláról beletolják az arcunkba azt a tartalmat, ami a legtöbb embernek megfelel, de rég ráébredtem már, én nem vagyok a legtöbb ember. Teljesen egyedi igényeim vannak, teljesen egyedi gondolkodásom, ami miatt rengeteg sérelem ért eddigi életem során, de már jó ideje rájöttem,

nem érdemes mások kedvét lesni: eszi, nem eszi, nem kap mást!

A szellemi fejlődésünk nem olyasmi, amit eldönthetünk életünk elején, hogy akarjuk-e. Mintha azt gondolnám, hogy a felnőttek között olyan sok a beteg, inkább örökre gyerek maradok. Valójában éppen úgy, ahogy a fizikai testünk fejlődését sem, úgy a szellemünkét sem tudjuk megakadályozni, megakasztani. Amire hatásunk van, hogy mennyire óvjuk a testünket az úton, és mennyire vigyázunk a lelkünkre, valamint elárulok egy fontos dolgot: mennyire figyelünk e kettő egyensúlyára. Ugyanis egyre inkább jövök rá, nem elegendő a szellemünk táplálása, vagy a testünk óvása, sokkal inkább kicsit egyikért is, kicsit másikáért is tenni kell, míg végül olyan életvitelt alakítunk ki, amiben testileg-lelkileg otthon érezzük magunkat. Azzal pedig végképp nem árulok el titkot, hogy ez az „otthon-érzés” soha nem fog külső tényezőktől függni, amennyiben hagyjuk, hogy a világ bennünk, kedvünkre létezzen.

book_lieA tartalmak megválogatása és a saját utunk ezáltal történő kitaposása elképesztően fontos része az emberré válásunk folyamatának. Általa tanulhatjuk meg, mennyire keveset tudunk valójában, hiszen a világ szereti elhitetni velünk, valódi értéke csak a tájékozott embernek van, de az őrületig is elkergethetnek a napi szintű változások, történések a világban, és csupán egy csekély kiesés is frusztrációt fog bennünk okozni: „mi van, ha ma nem leszek képben?” El kell felejteni a kényszeres széles látókör hajszolást, pláne, hogy számomra hihetetlen, hogy ezt a sok felesleges információt tényleg élvezettel tömik-e emberek az agyukba, miközben a lelkük éhen hal. Ha egy téma engem nem érdekel, vagy csak érintőleges információim vannak róla, és nem is vágyom többre, akkor nem próbálok úgy tenni, mintha kötél járna a tájékozatlanságomért. Nem, nem tudok mindent, és nem is akarok mindent tudni, és ettől kegyetlenül jól érzem magam. Ha valami megérint, annak elsősorban érzelmi oldala van, és szeretek ilyen módon ráhangolódni bármire, ami bent megmozgat valamit, akkor is, ha talán soha senkivel nem tudok majd róla beszélgetni. Egyszerűen csak jóleső érzés a személyiségem részévé tenni, és ha ez másoknak nem tetszik, hát ne tegyék magukévá, nekem az nem fáj.

Azon túl, hogy a televíziót akár be is tilthatnák tőlem, akkor sem tűnne fel a hiánya, van valami, amit nem, vagy csak nehezen kaphatunk meg az internet nyújtotta virtuális valóságban, az érzékszerveink által egésszé formált gondolat mindig billeg, mikor a monitor fénye horzsolja pupillánkat az órák óta tartó olvasgatás után. Egyrészt emiatt, másrészt pedig a már előbb említett gondolati sokszínűség kreatív előhívásának módja miatt mondom azt, hogy a könyvolvasás a lehető legjobb módja, hogy a személyiségünk egészséges fejlődésen menjen keresztül.

book_reading

A könyv, mégpedig a papír alapon, teljes valódiságában létező könyv az egyetlen kapu az elménkben, ami beengedhet minket a tudatalattink kicsiny szobájába, hogy ott aztán olyan varázslatot hozunk létre, amilyet csak szeretnénk. Végtelen paletta áll rendelkezésünkre, és miközben egy könyvet fogunk a kezünkben, amit megtapinthatunk, szagolhatunk, érezhetjük teljes létezésében, testvérünkké válhat. Jobban hasonlítunk egymásra, mint bármivel az univerzumban, hiszen

fizikai teste első ránézésre meghatározhatatlan belsőt rejt, ami ráadásul minden embernek mást üzen, akivel kapcsolatba kerül. Pont mint én, vagy te.

Egy könyvvel kiülni egy nyári délutánon az erdő széli domboldalra, miközben a fizikai testünk egyé válik a környezettel, a legszebb dolog, ami történhet velünk, testi-lelki egészségünkért tehetünk általa olyan kiegyensúlyozott lépést, amit talán igen kevés dologgal tehetünk meg. Egy könyv olvasása lehetőséget nyújt elménknek, hogy végtelen világokban létezhessen, megtapasztaljon olyan dolgokat, amiket a fizikai test behatároltsága miatt talán soha nem tapasztalhatott volna meg, és mivel az agyban játszódik le a történet, valóban olyanná válik idővel, mintha tényleg saját tapasztalatot szereztünk volna. Részévé válik az egyéniségünknek, mélyebben, mint gondolnánk. Elképesztő ereje van az olvasásnak, és ha te is elveszítetted vele a kapcsolatodat, mint oly’ sokan, akkor javaslom ne tékozolj el több időt,

végy a kezedbe egy csodás történetet, és engedd, hogy a varázslat megtörténjen!

book_miezA mai fiatal generációk már majdhogynem végérvényesen elveszítették a kapcsolatukat az olvasással, és bevallom, a sok kötelező olvasmány miatt majdnem én is így jártam. Egyszerűen voltak benne olyanok, amik nem érintettek meg, és berögzült a fejembe, hogy ezt jelenti az olvasás: karakterről karakterre átrágni magam valami történeten, amire egy óra múlva már nem is emlékszem. Fogalmam sem volt, hogy ha rátalálok érzelmileg egy könyvre, az micsoda élményt adhat. Ebben kellene segítenünk a passzív befogadásra berendezkedett ifjúságot, különben végképp elveszítik a kapcsolatot az olvasással, márpedig mélyen egyetértek a mondással:

csak az olvasó gyerekből lesz gondolkodó felnőtt.

Mint oly’ sok másban is, e tekintetben is csak a példamutató magatartásunk taníthat meg nekik bármit. Ha már mi sem vagyunk kapcsolatban az olvasáson keresztül saját tudatalattink kifestőjével, akkor először is újra fel kell fedeznünk, milyen varázslatos utakra tud minket elvinni egy jó történet, mennyivel könnyebbé teszi a mindennapok megpróbáltatásait a képzeletbeli világokban való barangolás, és mennyivel empatikusabbá tud minket tenni ha a sivár érzelmekben fuldokló valóságunkat valódi könnyekkel, valódi boldogsággal egészítjük ki az olvasáson keresztül. Olvasnivalóban pedig nincs hiány, végtelen számú kapu várja, hogy belépj rajta, és körülnézz, hátha valami neked tetszőt találsz ott. Ha nem, még mindig kinyithatod a következő kaput. De ha egyszer belépsz egy elragadó történetbe, nem jössz ki, míg a végére nem érsz!

book_whatis

Hagyni kell gyermekeinket, hogy felfedezzék a fejükben lezajló történet csodáját, mikor nem passzívan, csorgó nyállal ülnek zombi módjára a televíziókészülék előtt, hanem magukba engedik a történetet és életre keltik. Ehhez persze az kell, hogy míg nem tudnak olvasni, tegyük meg nekik, keressünk olyan történetet, amit nem unnak el, vagy ha tényleg annyira nincs időnk, legalább valami hangoskönyvet hívjunk segítségül. Az elektronikával való kapcsolatukat úgysem akadályozhatjuk meg, ez nem is lehet cél, hiszen őket egy olyan korba kell bevezetnünk, amiben még mi sem éltünk, hogy a fenébe akarunk hát szabályokat alkotni nekik? Hallgatunk az érzéseinkre, igyekszünk egyensúlyt tartani, de valójában úgy nőnek fel gyermekeink, hogy csak remélni tudjuk, minden rendben lesz. Pörgősebb az életük, mint eddig bármelyik generációnak, többet tudnak egymásról, mint mi bármikor a barátainkkal, nem okoz nekik gondot a kapcsolattartás, és hiába szeretünk a begyöpösödött gondolkodásunkkal sértő megjegyzéseket tenni az életvitelükre, nem árt időben felismerni, ők azok, akik hamarosan átveszik tőlünk a stafétát. Ha nem vagyunk hajlandók megértéssel fordulni feléjük, hogyan várjuk el, hogy ők megértsenek minket? Törekedni kell arra, hogy úgy legyünk részei az életüknek, hogy ők fogadnak oda be, és nem beerőszakoljuk magunkat azzal az illúzióval, hogy mi irányítunk, hogy miénk a szabálykönyv, hogy nekik kell alkalmazkodni. Sokkal inkább kell pásztorként viselkednünk, mint kerítésként. Tanítónak kell lennünk vasöklű vezér helyett. Barátnak, a szülőség mellett. Nehéz egyensúlyt találnunk, de a gyermek szivacsként szívja magába a szülői mintákat, tehát ha végigrohanjuk az életünket, nem figyelve rájuk, pénzt és virtuális boldogságot hajszolva, akkor nem kell meglepődni, ha tiniként már kezelhetetlenek számunkra.

Book_vs_eReaderAz őszinteséget azonban nem lehet megjátszani. Nem mondhatom a gyereknek azt, hogy márpedig olvasni olyan fontos, mint enni, ha ő pontosan látja, hogy az életben nem veszek könyvet a kezembe. Jó példával kell elöl járni, és segíteni kell neki, hogy megtalálja azt, ami számára értékkel bír, ami neki fontos. De ragaszkodjunk a papíralapú olvasáshoz, mutassuk meg nekik, hogy a könyv illata, tapintása, megölelése egy minket megérintő fejezet után mind olyasmi, ami valóságossá teszi számunkra a történetet. Értessük meg velük, hogy minden, ami elektromos: sugároz, ha nem is feltétlenül káros mértékben, de kell néha a kezünk ügyébe valami, ami nem erőszakkal jut a fejünkbe, hanem mi akarjuk beengedni oda. Vigyük el őket egy könyvtárba, hagyjuk, hogy megérintse őket a csönd, ami ott honol, hagyjuk, hogy végighúzzák az ujjaikat a végtelen könyvsoron, engedjük, hogy a megérzésük levegyen egy-egy kötetet a polcról, és engedjük, hogy leüljenek kicsit elmélyedni benne egy csendes sarokban. Adjuk meg a szükséges időt, hogy felfedezzen egy olyan világot, amiről eddig fogalma sem volt, mert az olvasás valami olyasmit jelentett, hogy számára érdektelen dolgokat kellett beleerőszakolni a fejébe a tanárok utasítására. Mutassuk meg nekik, hogy

a világ a kötelező nehézségeken túl tele van választható csodákkal!

Minden vélemény számít!