Furcsa címválasztás igaz? Egyáltalán mit jelent? Bevallom, a tegnapi napig én sem tudtam, hogy létezik ilyen eljárás, de a kezemben levő csomó már most temérdek újdonságra tanított meg. Ez a legújabb, és valahogy ennek is megvan az üzenete számomra. A hivatalos leírás szerint a művelet „olyan egyszerűen és gyorsan kivitelezhető morfológiai vizsgálat, mely daganatos betegségek felismerését és pontos azonosítását szolgálja”. A lényege, hogy egy viszonylag vékony tűt szúrnak a problémás területere, hogy onnan sejteket kinyerve megállapítsák, mekkora a baj. A sebész kérte, mert a műtéti eljárást befolyásolja az eredmény. A folyamat nem fájdalommentes, de összeszorított fogakkal kibírható. Az eredmény pár nap alatt megvan, aztán lehet befeküdni a kés alá. Ha esetleg nem mondtam volna, az már biztos, hogy műteni fognak, akármi is van a kezemben, nincs ott helye. Ezzel az ellenállhatatlan érveléssel nyomatékosította bennem az orvos, hogy jobb, ha beszerzek egy pizsamát, mert vendégül fognak látni legalább egy éjszakára.
A daganatok jelen vannak mindannyiunk életében, és észrevételeim szerint a legtöbben magunk ölelgetjük önként őket. Lelki gócokról beszélek, ha már fizikailag megjelennek, akkor valami nagyon elkerülte a figyelmünket. Nyilván az enyémet is, dolgozom is rajta, hogy a helyére kerüljenek a dolgok. Ezeket a lelki gócokat valahogy fel kell ismerni, eljutni addig, hogy az ember elfogadja, hogy beteg a szövet. Beleragadunk rossz munkahelyre, szörnyű kapcsolatokba, az önpusztítás válogatott módjait tudjuk magunkon véghez vinni. És még csak észre sem vesszük, azt hisszük, az úgy helyes, úgy van rendjén. Volt elviselhetetlenül autokrata főnököm, és megtanultam, hogy mindig van választás. Persze az ismeretlen félelmetes, mert mi van, ha majd nem élünk meg az új munkahelyen kapott fizetésből, vagy mi van, ha ott sem lesz jobb? Jogos kérdései az egónak, amik azonban nem előre visznek, hanem beleragasztanak a szarba. Számtalan sérült emberrel találkoztam, akik a kapcsolatukkal mérgezik az életüket. Tudják, hogy nem elég, ami van, de mi van, ha máshol sem kap többet, vagy nem is lesz más? Lélekgyilkos egó-kérdések újfent. És a szarba-ragadás újabb művészi kifejeződése.
Ki kell nyitni a szemünket, és elhinni, hogy van más út. Mondtam, már mindent leírtam az oldalon, amit tudni kell. Észre kell venni, hogy az, ami van, nem kielégítő, hovatovább káros a számunkra. Egy vékony tűvel mintát kell vennünk a sérült életrészünkből, és eldönteni, milyen eljárást alkalmazunk a kimetszésekor. Figyelsz? A kérdés rohadtul nem az, hogy ki kell-e vágni. Ezen legyünk már túl, vagy aki nem tart itt, kezdje elölről a posztok olvasását. Ha szarban tapicskolás az életed célja, nekem úgy is jó, mindenki beteljesít valamiféle karmikus küldetést, hogy aztán az boldoggá teszi-e, lutri. Mintha lottóznál, akár be is jöhet. Csak emberek millióinak mégsem jön be. Nem hiszek a szerencsében. A munkában hiszek, és abban, hogy „minden csepp boldogsághoz ugyanannyi csepp izzadtságra is szükség van!” Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, annak értelmetlen tovább olvasni, mert nem lehet kihagyni lépéseket. Ez nem az a valóság, ez nem az a világ. Kauzalitás van, tetszik, vagy nem. A földi élet törvényeinek egyike kétség kívül ez. Lehet el nem fogadni, csak mocskosul nehéz lesz ÉLNI.
Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy virágzik az egészségipar, mindenki fitt és kívánatos akar lenni. Mindenki „szeretve” szeretne lenni. Hadd mondjak egy teljesen ideillő példát, amit a legjobb barátomtól hallottam: „Senki nem akar megtanulni gitározni, ez hazugság. Szeretnének TUDNI gitározni!” Igaza van. Sokan irigyek az eredményekre, de szinte senki sem irigykedik az érte tett erőfeszítésekre. Pedig ez ennyire egyszerű, ha annak a lábnyomában lépkedsz, akivé válni akarsz, akkor pontosan azzá fogsz válni. Boldog életet szeretnél? Akkor ismerd fel a szart, amiben lubickolsz, és tegyél! Keresd a gócot, derítsd ki, mekkora az általa okozott, vagy később okozható baj, és kegyetlen hidegséggel hasítsd ki magadból. Ne maszatolj tovább, mert soha semmi nem lesz más, amíg te meg nem változol. Válj végre azzá, aki mindig is szerettél volna lenni. Legbelül. Le kell hántani a hamis vágyakat, igaztalan ígéreteket, és csak arra figyelni, ami a szíved legmélyéről jön.
A megalkuvás nem csupán a halála a léleknek, de sokkal inkább a tervszerű, kegyetlen, hidegvérű, kínok általi leölése.
Nemrégiben beszélgettem valakivel, akinek egészen őszintén mondtam, hogy „inkább vagyok egyedül, ha így tudok igaz maradni magamhoz”. Nem célom, hogy egyedül legyek, de ha így vagyok őszinte, akkor elfogadom, hogy most ez van. Bármilyen baj sem lehet akkora, mint önmagunk elárulása. Nem célom, hogy munkanélküli legyek, de ha a megaláztatás mindennapos, akkor nem vagyok hajlandó ott tovább dolgozni. Olyan buták vagyunk, azt hisszük, ez az élet: dolgozni kell, pénzt csinálni, elkölteni, és sírni, hogy fáradtak vagyunk beszélgetni este otthon. Csak mindenki hagyjon békén. Őrület. Bármit lenyomunk a család torkán, mert azt hisszük, velük megtehetjük. Nekik kötelességük elviselni a feszült, türelmetlen énünket, mert úgy hisszük, mi megtettünk mindent. Bikaszar, ahogy a művelt angol mondja. Aspirációs citológia. Talán mintát kellene venni a nem működő dolgokból, és lehet, hogy kiderülne, a szar munkába a még szarabb kapcsolatunkból menekülünk, hogy aztán egy fordított pszichológiát öntudatlanul alkalmazva marjuk végül el magunk mellől azt, ami talán fontos lehetett volna.
Ismerd fel, hogy a fekáliában fuldokolsz. Légy vele bátran elégedetlen, mert csak ez fog tettekre sarkallni. Aztán tégy. Bármit, ami szükséges. Ha igaz maradtál magadhoz, a gondviselés úgyis melléd áll, és alakítja a dolgokat. Csupán bíznod kell. Megtenni az első lépést, akkor is, ha csupán szakadékot látsz magad előtt. Majd menet közben odaépül a híd, ha volt hited. De talán nem is elég hinni, tudni kell, ahogy Morpheus olyan találóan mondta Neo-nak. Engem számtalanszor elkaszálhatott volna az élet, de itt vagyok, és neked üzenek. Neked, akit naponta aláz a főnöke, akit nem tisztel a párja, akit ignorál a gyermeke, stb. Neked, aki nem mersz elégedetlen lenni, mert nem hiszed, hogy több jár ennél. Az MLM tanította meg anno:
„Akármit hiszel, igazad van.”
Most akkor tedd meg a következő lépést, és engedd el az addiktív igényedet az igazságra. Helyette koncentrálj arra ami boldoggá tesz. Vagy fejezd be az önsajnálatot, és pusztulj bele méltósággal az önmagad által készített méreg-injekció vénáidat átjáró melegségébe. Ez is út, és nem kevésbé értékes, mint bárki másé.
Mindenki beteljesít valamiféle karmikus küldetést.
Mindenkiből példa lesz.