Ha már legutóbb zenei ihletésű poszt született, engedjétek meg, hogy folytassam a sort. Ezúttal a Vad Fruttik együttes Lehetek én is című száma billenti fenéken az irományt, aztán lássuk, hova szalad. Mielőtt nekiállok, itt is reagálok egy nemrég felmerült kérdésre, hogy milyen könyvet ajánlok, amiből elsajátítható ez a fajta életfilozófia. Jelenlegi tudásom szerint nincs ilyen mű, egyetlen szerző sem vallotta pontosan azt a világról, amit, ahogyan én gondolkodom róla. Nagyon sok mindent elolvastam, a temérdek gondolat állt össze valami masszává, amiből kialakult ez a komplex, természetesen csak rám jellemző látásmód. Ha mégis javaslatot kellene tennem, a legfontosabb az lenne, hogy tessék kinyitni a szemeket, mert alva nem lehet a valódi világ természetét megismerni. Az úton minden szembejön velünk, amire szükségünk van, éppen úgy, ahogy a közlekedési táblák vezetés közben. Azonban ahogy a rendőrt, úgy az élet végén önmagunkat sem fogja az elszámoláskor érdekelni, hogy valamit nem vettünk észre. Ezernyi impulzus tesz minket valamilyenné, millió impresszió faragja ki jellemünk szobrát, ezt irányíthatjuk tudatosan, ha megtanulunk hallgatni a szívünk hangjára. Ha valamit érdekesnek találunk, tegyük magunkévá, majd toljuk el a hátsó polcra. Ha ezt elég ideig ismételgetjük, a polcról kicsúsznak majd azok a dolgok, amik az épülésünket szolgálják. Ez nem egoizmus kérdése, hanem egy feltétel nélküli bizalom önmagunkban, egy végtelen hit, hogy tudat alatt pontosan tudni fogjuk, mire van szükségünk. Közel állnak hozzám Jézus tanításai, pedig nem vagyok vallásos, kedvelem Buddha gondolatait, pedig nem vagyok buddhista, olvastam Osho-t, pedig nem vagyok elvakult spirituális alkat. Az a legjobb, ha sokszínűvé tesszük a bevitt tápanyagot, ahogy figyelünk a testünk igényeire (mert ugye figyelünk?), úgy kell figyelnünk a lelkünk akaratára is.
Most pedig talán szorosabban kapcsolódva az előbbiekhez, mint gondoltam, rátérek a tárgyra, lehetsz te is, de micsoda? Az életfilozófiám alapvetően középutas. Ez semmiféleképpen nem jelent mártíromságot, én sem áldozom fel magam mindenképpen, de mivel tudom, hogy minden egy, így igazán ártani csak magamnak tudok, igyekszem elkerülni azt, hogy mások általam szenvedjenek kárt. Nem én vagyok mindenki megváltója, bár az lennék, de önmagamé igen. Ahogy mindannyian önmagatokért vagytok felelősek, saját utatok van, amelynek végén nem pokol vár, vagy mennyország, hanem egy bazi nagy tükör, amelyben látni fogsz mindent, amit valaha tettél. A most gondolt, vagy cselekedett dolgokon fog múlni, hogy sírni fogsz, vagy elégedetten sóhajtasz majd. Ha elég sokáig járod ezt az utat, egy idő után az jelent majd motivációt, ha példaértékűen éled az életed, akinek gyermeke van, talán tudja is már, hogy miről beszélek. Ha tudnád, hogy a tested nem más, mint egy sokkal hatalmasabb lélek gyermeke, ahogy minden más test is körülöttünk, akkor talán már világos lenne, hogy nem nevelni, irányítani kell minket, vagy a többi embert, hanem mint a gyermekeknek, példát mutatni. A poszt végére igyekszem kifejteni, hogy miért élek úgy, ahogy, addig pedig leírom, hogy milyen is így az élet.
Ne árts senkinek. Az élet nagyon érdekesen van kitalálva. Nehéz most belátni, hogy egy ilyen önző és kizsákmányoló világban mi szükség van az őszinte, toleráns, empatikus hozzáállásra, de abban azt hiszem megállapodhatunk, hogy a világ több annál, mint amit most látunk belőle, így nem feltétlenül mérhető anyagi javakban azonnal, ha az önzetlenség befészkeli magát mindennapjainkba. Nem is megfelelő gondolkodás az, hogy mindent csak valamiért vagyunk hajlandók megtenni, a cél az, hogy úgy nyújtsunk segítséget, hogy ne várjunk cserébe semmit. De ha ennek nem ismerjük még a módját, akkor is jó kiindulási alap, hogy ne okozzunk kárt. Ez talán a legfontosabb elv, amit gyakorlok, hogy szándékosan nem bántok senkit sem verbálisan, sem fizikailag. Most gondolom sokan felhördülnek, mert szerintük az emberek többsége megérdemli azt, hogy így bánjanak velük, de ha folyton gyűlölködsz, a gyűlöleten túl nem marad belőled semmi.
Ne ítélj. Nincs jogunk bírálni senkit azért, amilyen, ahogy gondolkodik, ahogy éli az életét. Nem biztos, hogy amit én teszek, az a helyes, de mivel azt teszem, amit a szívem diktál, boldog vagyok. Sokan félreértik a krisztusi tanítást, „ne ítélj, hogy ne ítéltess”, mert senki nem áll mögöttünk pálcával, hogy a fejünkre csapjon, ha pusmogunk valakin. Azért ne tegyük, mert ha megítélünk másokat, könnyen lehet, hogy magunkat ítéljük meg általa. Egy egyszerű példával élve, ha szentségelsz egy balfék sofőr miatt, aki irányjelző nélkül fordul be és elszidod a bénáját, majd két nap múlva úgy adódik, hogy te is elfelejted kitenni, akkor kvázi magadat ítélted meg. Persze elmagyarázod magadnak, mert önmagadnak bármit be tudsz beszélni, hogy ez egyedi eset volt, de talán azé is az volt, akit kinevettél ezért. Foglalkozz magaddal, a saját épüléseddel és magasról tegyél rá, ki milyen szinten jár ebben az önfejlesztésben. Te csak magadért vagy felelős, de azért 100%-osan.
Vállalj felelősséget. Sokkal egyszerűbb dolog egy tetszetős hazugsággal elintézni egy dolgot könnyedén, mint felvállalni az igazat, de ez egy tévút. Megszokod a sok kis füllentést és egy idő után észre sem veszed a jelenlétét. De még ennél is fontosabb, hogy magadat ne verd át! Járj önismereti utat, tudd, mit akarsz, hova tartasz, mi miért történt és ne hazudj többé magadnak. Ha mégis megteszed, mert előfordul, akkor sohasem késő kijavítani az ilyen hibákat, mint ahogy a másokkal szemben elkövetett véletlen, vagy szándékos károkozást sem. Vállald a felelősséget mindenért, ami veled történik, mert semmi nem történik véletlenül. Sokszor egy egyszerű bocsánatkérés mindent rendbe hoz, míg a magyarázkodások végtelen sora a pokolba húzó örvénnyé alakul. Senki sem hibátlan, de a hibáiddal vagy teljes, ne takargasd őket. Én is számtalan hibát elkövettem életemben és mindenkit hibáztattam érte. Hazug embereket, körülményeket, történéseket, de végül belenéztem a tükörbe és azt mondtam magamnak: „én vagyok a felelős”. Felszabadító érzés volt.
Élj a mában. Ne keverjük össze az élj a mának elterjedtebb, semmi nem számít típusú közhelyével. A mostban élni a legkevésbé sem azt jelenti, hogy egyszer élünk, bármit lehet. A mostban élni azt jelenti, nem rágódunk a múlton, mert változtatni nem lehet rajta, de tanulunk az ott elkövetett hibákból. Nem rágódunk a jövőn, mert sok dologra nincs semmilyen ráhatásunk, de okosan tervezünk, mert ahhoz, hogy odaérjünk, ahova tartunk, kell egy térkép. A mában élni azt jelenti, tisztelettel és méltósággal fogadjuk a dolgokat, tiszta és világos képünk van arról, kik vagyunk és pontosan tudjuk, mindaz, ami ma megesik velünk, az épülésünkre fog szolgálni. Gondolj az úti tarisznyára, bármi történjék, az adott dolog (milyenségétől függetlenül, hiszen nem ítéljük meg) és az arra adott reakciónk is belekerül, ennek megfelelően álljunk hozzá.
Cselekedj. Semmilyen eszme nem kényszeríthet tétlenségre, mert a világot a mozgás tartja életben. Soha ne légy rest a jóra, mert a halogatás olyan belső frusztrációt okoz, ami éppen az ellenpólusa a jól végzett munka örömének. Sokat számít a pénz, nyilván kell a megélhetéshez, de ne felejtsd el sosem, a világ legboldogabb emberei verítékben fürödve térnek haza este. Jobban esik az étel, az ital, a pihenés, ha megelőzte a hasznos cselekvés. Találj örömet minden feladatban, ami eléd kerül, mert épülsz, pakolsz a tarisznyába. Utálsz egy jelentéktelennek tűnő feladatot? Önként vállald be és keresd benne a jól végzett munka örömét. Légy alapos, ne kapkodj vele, csináld úgy, mintha a festő készítené a szívének legkedvesebb festményét, mert odafenn nem sok különbség van az egyes tevékenységek között, csak aközött, hogy hogy éled meg őket. Nincs olyan, hogy alja munka. Nincs olyan, hogy segédmunka. Munka van, amit elvégezhetsz pontosan, szépen, vagy undorral, de ha már csinálni kell, akkor tedd jó kedvvel.
Légy szabad. Mostanában felmerült több beszélgetésben, hogy sok ember van, akinek olcsó támaszok az efféle okosságok, hiszen kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Én mindenfajta érzéketlenség nélkül mondom, hogy csak a tudatotok állapotában van különbség. Egy hajléktalan sok szempontból lehet szabadabb nálad, egy beteg ember lehet boldogabb, csak abban van különbség, ahogy megéli azt, amit kap. Ne legyünk persze restek segíteni annak, akinek lehet és igényli is. De akin nem tudunk segíteni fizikailag, azon ne rágjuk magunkat, mert valószínűleg nem az a feladatunk és amíg másra fókuszálunk, a sajátunkat senki nem végzi el. Tudjunk a világ aktuális helyzetéről, ültessük el a magot, hogy nincs ez így jól, mert az emberiség kollektív tudata nap, mint nap üzeneteket küld az elméknek. Mindenki belepakolja oda a sajátját és mindenki kap is onnan. Ha elég sok ember érzi, hogy Afrika helyzete tarthatatlan, akkor előbb utóbb a megfelelő ember cselekedni fog. Nem vagyunk annyira elszakítva egymástól, mint amennyire most úgy tűnik. Érezd át, hogy szabad vagy, a körülményeidtől függetlenül, mert a test nem a lélek börtöne, hanem a lélek gyermeke, önnön választása, hogy megnyilvánuljon ebben a létsíkban, de a testtől és annak körülményeitől függetlenül szabad.
Bízz magadban. De közben igyekezz megkérdőjelezni mindent, mert ahogy a világot egy láthatatlan elit, úgy téged a láthatatlan egó próbál folyamatosan átverni. Hallgass a szívedre, mert az folyton az igazat suttogja, de te közben a világ kiabálására figyelsz. Ha egy politikus kiáll és elmond valamit, tudod, hogy hazudik, hiszen jár a szája. Nem egy akkora dolog ezt megtanulni, ne benne bízz, mert sem ő, sem más nem fogja rendbe tenni a dolgaidat. A segítség nem fog kintről jönni, hanem belülről várd. Mindegy minek tartod magad, akkor is vagy, aki vagy. De ha kevesebbre értékeled magad, akkor könnyebben meg fognak vásárolni. Az élet nem bonyolult, mi tesszük azzá. Meg kell tanulnod hallgatni a belső hangra, ami persze nem beszél hozzád, de ha figyelsz, akkor vezet. Ne taktikázz, ha a szíved súgja az irányt, mert ha végül olyasmi történik, ami szerinted nem oda való, akkor is biztos lehetsz benne, hogy szükséged volt arra a tapasztalatra. Egy dolgot megtanított nekem a viszontagságokkal teli életem, hogy legyen bármilyen sötét az éjszaka, másnap reggel mindig felkel a nap.
Szeress. Szeress feltételek és kompromisszumok nélkül. Szeresd úgy a létezést, ahogy saját gyermekedet szereted, mert a világ tökéletes tükörként adja vissza azt, ahogyan te hozzáállsz. Hívhatod karmának, sorsnak, vonzás törvényének, mindegy, a név semmin nem változtat. Nincs erőteljesebb energia a létezésben, mint a szeretet. Gondolj mindig arra, legyen bármilyen pokoli az életed, te, illetve egy magasabb minőségű te ezt választottad. Ide akartál jönni, nem volt semmi más vágyad, mint a létezés, most megadatott, ne fecséreld el. Csalódj, sírj, üvölts, nevess, élj át mindent, amit csak lehet, ítélet nélkül. Mindenre szükséged van, add át magad neki és szeresd, hogy így van. Szeresd a párodat úgy, mintha holnap végleg el kellene válnotok, szeresd a munkádat úgy, mintha minden vágyad teljesülne benne, szeresd a hobbidat akkor is, ha kevés időd van rá, szeresd a létezést, mert önként jöttél. Kimeríthetetlen forrás a szeretet, pazarold bátran!
A fentiek nem parancsolatok, csak minta a felfogásomból. Élj így, ha a szívedet megérintették a fenti sorok, de dobd el messzire, ha idegennek érzed. Semmi sem kötelező, csak amit a szíved diktál. Hallgass rá. És hogy miért? Mi köze mindennek a poszt címéhez? A dal adja meg a választ:
„Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy”
Higgy nekem, lehetsz Te is!