Okok

OkokNem számít hogy került oda, nem számít miért. Nem számít mi volt a motiváció, vagy hogy mit hozott magával. Lényegtelen, hogy mi lett belőle, vagy hogy meddig tartott. Nem számít, hogy végül fájt-e, vagy minden benne volt. Csak a pillanat számít. Amit kaptál, amit adtál, ami megjelent benned. Néha előfordul, hogy olyan nagyon fókuszálsz a kirakósra, hogy elmulasztod észrevenni az egyértelműt. Aztán belépett valaki, és egyből rámutatott egy hiányzó darabra. Talán nem lett teljes a kép, de az a darab nehezen, vagy sosem került volna a helyére. Ne agyald túl a dolgokat! Légy laza, mert minden a helyén van. Becsüld meg azt a percet, ami bearanyozta a pillanatot.

A nap is lebukik végül, de ettől nem kevésbé szép a naplemente!

Megérte?

megérteA sok megpróbáltatás végén rendre feltesszük magunknak a kérdést: megérte? Számot vetünk, nyalogatjuk a sebeinket, vissza-vissza tekintünk az elmúlt nehézségekre, és töprengeni kezdünk, ezért indultam el? Több lettem általa? A legtöbb ilyen kérdésre nincs azonnali válasz. Bármennyire is szeretnénk folyton visszaigazolást kreálni magunknak, mert bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk mit, miért teszünk, s végül fogalmunk sincs, miért tettük (vagy nem tettük), sajnos időre van szükség, hogy a válasz megszülessen. Hiába szeretnénk a két hónapja fogant babánkat máris a kezünkben tartani, szükség van a felkészülésre. A válaszok hasonló természetűek, hagyni kell, hogy megérjenek bennünk, csak aztán adhatnak magyarázatot.

„Megérte?” bővebben

Tanítás

tanításNémán sétáltam a munkahelyem felé, ahogy minden reggel szoktam. Bezárkóztam a gondolataimba, nem foglalkoztam a körülöttem sürgő világgal, ahogy a világ sem velem. Nem volt semmi különös ebben a reggelben. Valami érthetetlen indíték által vezérelve sétálásom közben mégis felnéztem. Furcsa, szinte meghatározhatatlanul mély érzés kerített hatalmába, ahogy a körülöttem sürgő-forgó emberek kavalkádját szemlélni kezdtem. Bár nem volt célom, mégis részévé lettem az életüknek, akaratlanul is. Lépteim lassulni kezdtek, majd megálltam. Körülölelt a két véglet, míg egyik oldalról egy park csendes mélasága, a másikról egy forgalmas út zaja igyekezett betüremkedni elmémbe. Én pedig úgy álltam a határvonalon, mintha lenne választásom.

„Tanítás” bővebben

Megtalálni

megtalálni– Elmúlt a fájdalom?
– De rég nem jártál itt… Üdv újra a nihilben!
– Jól van, a cinizmusod a régi, értékelem, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.
– Jó is az állandóság, mi?
– Vannak szépségei, de ha olyan jó lenne, mint gondolod, akkor úgy lenne.
– Ja persze, el is felejtettem, hogy ez a sok szenvedés éppen értem van. Mint az alkohol az alkoholistáért…
– Érdekes, hogy mennyire egyoldalú tudsz lenni a történések – és direkt előjel nélkül használom a szót – megítélésében. Persze csak addig, míg kiduzzogod magad, mert azért belül tudod, hogy igazam van.
– Mit tegyek? Kevés pozitív impulzus ér.
– Szerinted. Én viszont napról napra látom azt a sok csodát, ami veled történik. Hihetetlen, mennyire értékes az, amit napról napra csinálsz, kár, hogy te vak vagy rá. Még mindig a magánytól szenvedsz?
„Megtalálni” bővebben

Mozaik

mozaikHa olvastok egy ideje, tudjátok, sokszor feltettem már a kérdést: „ki vagyok én?”. És tényleg, még mindig nem tudom a választ. De vajon tudja valaki? Mi az, ami meghatároz engem, téged?… Ami a sejtjeimet összetartja, de másokét elkülönítve, s így jövünk létre több milliárdan? Miért foglalkoztat egyáltalán ez a kérdés? Talán mert a létezésem függ tőle? Hiszen ha nem tudom ki vagyok, gyakorlatilag nem élek. Van nevem, van korom, van foglalkozásom, barátaim, fizikai tulajdonságaim, de ezek csak az engem jellemző dolgok. De ki az, akit mindez jellemez?

Ki vagyok én?

„Mozaik” bővebben