Az úton lenni gyönyörű. Az úton lenni játék. Mostanában értem meg, hogy ez mennyire igaz az életre is, ami azért fura, mert hosszútáv-futottam, és ott ugyanezen princípiumok mentén teljesítettem a távokat. A végén ahelyett, hogy örültem volna a célnak, sajnáltam, hogy vége lett. De most egyre jobban élvezem ezt a „játékot”, amit félelmünkben egy elmúlással azonosított jelzővel ruháztunk fel: élet. Egyszer olvastam egy frappáns mondást, miszerint mindenki a mennybe akar jutni, de senki sem akar meghalni. A félelmeink rettenetes dolgok. Minthogy hiszem, hogy az érzelmeinken keresztül mi magunk teremtjük meg a saját valóságunkat, s ezen teremtési folyamat során leszünk „sok”-ból „egy”, így azt is felismertem, hogy miért olyan szörnyű a helyzetünk. Majdnem mindenkinek.
Tartalomhoz
Lélekörvény