Furcsa dolog a megérzés. Jó ideje elfogadtam már, hogy általában helytállóak a megérzéseim, legfeljebb nem pont akkor, és nem pont úgy történik meg, amiről tudom, hogy meg fog, de feltétlenül helyes érzetek ébrednek bennem. Nehéz figyelni rájuk, nehéz megérteni őket, és a világi zajban könnyen elterelődik a figyelmem, de remélem olyan ez is, mint a vezetés, ha elég sokáig gyakorlom, a rutin segít majd, hogy ne a pedálokat figyeljem, hanem az utat.
Címke: önismeret
Cselekedj!
Soha nem lesz alkalmas pillanat, nincs mire várni. Ha akarsz valamit, tedd meg! Ha kell valami, szerezd meg! Ha eleged van valamiből, dobd ki! Ha sikerül, tudhatod, hogy ott volt a helye, ha nem, akkor tanuld meg, mit üzen neked, de ne utáld! Nincs miért nem szeretni. A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy nem szereted, ami van. Vágyhatsz arra, ami nincs, de közben szeresd, ami van!
Közben pedig jól figyelj: ha úgy érzed, több lehetsz valami által, az nem ugyanaz, mint mikor azt érzed, kevesebb lennél nélküle!
Lépj!
Voltál már valaha elég bátor ahhoz, hogy álmodj valami igazán nagyot? Elérted? Akkor tudni fogod, alább miről beszélek.
Kevés embernek van kontrasztos elképzelése arról, mi az, amit igazán szeretne. Általában hagyjuk magunkat felszínes vágyak által vezérelni, és valamiféle cinikus meggyőződésből nem lépünk a nagyobb álmok felé. Nem cselekedettel nem lépünk, hanem megálmodni is félünk őket. Persze, tudom, nihil van, meg semminek nincs értelme, ah, bazz… Ebben a világban egyre nehezebben tudok felületet szerezni az intellektusomnak. De nem adom fel. Nekem ez az egyik álmom.
Problémák
Úgy érzem, némileg adós maradtam legutóbb, mert csodálatos dolog az élet szeretete, de hogy a bánatba lehet élvezni, mikor annyi a baj? No igen, úgy sehogy. A bajok éppen azért vannak, mert megoldásért visítanak az életünkben mindaddig, míg el nem kezdünk foglalkozni velük. Olyanok, mint a gyerekek, míg az akaratukat – akár csak látszólag – nem érvényesítik, addig apadhatatlan kitartással harcolnak a figyelmünkért. Ideje tehát foglalkozni velük.
Élet-szeretet
Érdekes dolog az írás. Az egyik pillanatban hónapokra bezárulnak a kapuk, a következőben meg megindul valami bennem, és nem tudom leállítani. Igazán nem is akarom, de biztosan érzem, ez olyasmi, amire nincs ráhatásom. Szeretem ezt a világot, a keservit, nagyon szeretem! Bár mindig érezhetném ugyanezt, bár megtanultam volna nagymamám tartósító fogásait, hogy konzerválni tudjam ezt az érzést, és a gyengébb pillanatokban csak úgy elő tudnám venni. Sajnos a gondolatok természete nem teszi ezt lehetővé, de nem baj. Most még ez sem zavar.