Erősnek lenni elég relatív dolog, azonban az életben maradáshoz és az épelméjűséghez elengedhetetlen dolog. Persze van az a pont, amikor úgy érezzük, már muszáj kicsit gyengének lenni, de minden alkalommal újra felvesszük a vértet és a kardot, mert igazán nincs választásunk. Az egóval vívott állandó harcban persze néha egyezséget kötünk magunkkal és miközben belül majd összeroppanunk, kifelé azért erősnek mutatjuk magunkat. Közben bármennyire is titkoljuk, hiszen kevés ember van, akit szívesen beavatunk életünk történetébe -az ilyesmit ki kell érdemelni- mégis ezekben a pillanatokban néhány, tényleg csak nagyon kevés ember észreveszi, hogy valami nem stimmel. Ők a barátaink.
Tartalomhoz
Lélekörvény