Egyedül lenni. Ezen fogalom töltete legfőképpen attól függ, éppen egyedül vagy-e. Ha nem, akkor talán vágysz is rá, valahol epekedsz az után, amid most nincs. Vonzónak tűnik a szabadság eszméjének összefonódása az egyedülléttel, a felszabadultsága annak, hogy végre nem függsz semmitől és senkitől. Talán tényleg olyan helyzetben voltál, aminél az egyedüllét is jobbnak tűnik. Azonban ha éppen egyedül vagy, egészen más fény világítja meg ezt az állapotot. Hirtelen pánikolni kezdesz, mi a baj veled? Többé nem érzed a szabadságát és felszabadultságát a függetlenségnek, csupán egy szánalmas nyomorultnak érzed magad. Magányos vagy, lelked éppen úgy kong az ürességtől, mint élettered, melynek valaha volt zsongása még halványan feldereng benned. Próbálsz koncentrálni, odafigyelni, tudatosan kezelni de egyre mélyebbre süllyedsz, minél jobban kapálózol ellene. Talán törvényszerűen eljutsz arra a pontra, amikor felismered, hogy mindaz, ami történt, többé már nem számít, tiszta lappal indulsz, és csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle. Csakhogy többé fogalmad sincs, mit akarsz kihozni belőle. Én így éreztem, és így érzem. „Egyedül” bővebben
Kategória: Önismeret
Önismereti témájú írások
Félelem nélkül
Az úton lenni gyönyörű. Az úton lenni játék. Mostanában értem meg, hogy ez mennyire igaz az életre is, ami azért fura, mert hosszútáv-futottam, és ott ugyanezen princípiumok mentén teljesítettem a távokat. A végén ahelyett, hogy örültem volna a célnak, sajnáltam, hogy vége lett. De most egyre jobban élvezem ezt a „játékot”, amit félelmünkben egy elmúlással azonosított jelzővel ruháztunk fel: élet. Egyszer olvastam egy frappáns mondást, miszerint mindenki a mennybe akar jutni, de senki sem akar meghalni. A félelmeink rettenetes dolgok. Minthogy hiszem, hogy az érzelmeinken keresztül mi magunk teremtjük meg a saját valóságunkat, s ezen teremtési folyamat során leszünk „sok”-ból „egy”, így azt is felismertem, hogy miért olyan szörnyű a helyzetünk. Majdnem mindenkinek.