A világ rendben van. Még ha nincs is rendben igazából, akkor is rendben van. Mert nem az a rend, amit mi annak ítélünk, csak a mi mániánk, hogy magunkat helyezzük a középpontba, hogy onnan osztogassuk a parancsokat, mi hogy legyen. Naphosszat picsogunk a gumicsizmás életünket ért minden sérelem miatt, és folyton osztunk valami felsőbb hatalmat -legyen az bár a véletlen- hogy mi ezt jobban tudtuk volna. A rend, csupán létezik. Mi is miatta létezünk, mert illünk a rendbe. A renden kívül nem létezik semmi, mert a renden kívül is rend van. Ha van olyan, hogy renden kívül, akkor az a rend akaratából létezik. „Rend” bővebben
Kategória: Önismeret
Önismereti témájú írások
Unique
Szokatlanul régóta nem írtam semmit, de ez éppen nem rosszat jelent, hanem ezúttal csupa jót. Az érzelmi hullámok amplitúdója csitulni látszik, ami egyrészt azért jó hír, mert tisztábban látok, másrészt azért is, mert nem érzek kényszert, hogy kiírjam magamból, ami bennem van. Kényszer nélkül meg minden ízesebb. A világ sorsa már úgy érzem megpecsételődött, nem is akarok különösebben foglalkozni vele, ha elkövetkezik a cselekvés ideje, úgyis megvan a forgatókönyv. A saját sorsom alakulása most sokkal érdekesebbnek ígérkezik, és ez akaratlanul is felvillanyoz. De vajon miért? „Unique” bővebben
A művészet halála
A magyar ember -és a magyarságot tudatállapotként értem- óriási potenciállal rendelkezik. Kreatív, érzékeny és csak úgy tud boldoggá válni, ha adhat. Hogy miért tud ily könnyedén értéket előállítani, nem tudom. Talán a nyelvünk, talán történelmi örökségünk hagyatéka ez. Talán csak Isten akarta, hogy így legyen. De ez a kor, amit ma élünk meg, lehetetlenné teszi az érvényesülést. Mindaz, ami fontos, mindaz, ami legbelül lakozik, és ami a legnehezebb időkben is támaszt nyújtott, nem kaphatja meg az elismerést. Én hiszem, hogy eljön még az idő, amikor fordul a kocka, és a materialista, szociál-darwinista, pénzközpontú gondolkodás helyét újra átveszi majd az érték-alapú gondolkodás. „A művészet halála” bővebben
Ilyen vagyok – így szeress, vagy sehogy.
Szeretem az önvizsgálatot. Könnyebb megbirkóznom önnön hibáimmal, ha saját szememre vetem. Mert azért van mit, bevallom. Ez a másik hibám. A beteges őszinteség. Erény, gondolnád, de elhomályosítja elméd a sok egyértelmű, vagy bujtatott hazugság, mellyel életed során találkoztál. Az őszinte emberek kedvesek -gondolod-, s bajt csupán az álnok képmutatók, a simlisek okoznak. Koránt sincs így, éppoly sok kárt képesek okozni az őszinte emberek. Másoknak, akik messze nem álltak még készen az igaz szavakra, csupán a negédes, fülüknek tetszetős szélhámosságokat szerették volna hallgatni napestig. Egy ilyen ember lelke azonnal összetörik, és úgy is marad, míg meg nem találja a következő megértő hiénát, aki hajlandó eljátszani azt a szerepet, amit kívánnak tőle. De helyrehozhatatlan kárt szenved az igaz szavakat suttogó nemes lélek is, hiszen alaptermészete, hogy kárt nem okoz szándékkal. E megvilágításban máris nem olyan tetszetős fennen említett tulajdonságom, illetve mégis. Aki ennek ellenére mellettem van, engem kap meg, magáért cserébe. „Ilyen vagyok – így szeress, vagy sehogy.” bővebben
Szabadság
Mi a szabadság? Erre a cseppet sem egyszerű kérdésre kerestem a választ évekkel ezelőtt egy csendes nyári estén. Hogy megtaláltam-e? Azt már megtanította az élet, nekem mit jelent ez a felettébb elvont fogalom. Talán más is felfedezheti rajtam keresztül.
Még aktív MLM-es koromban nagy hangsúlyt fektettek az elmém csiszolásába. Sok olyan álom-palántát ültettek el a fejemben, amiről sikerült meggyőzniük, hogy csak és kizárólag az MLM által vagyok képes elérni. Ma már egész másképp látom. Egy jellem fejlődése szerintem abban mérhető, hogy képes-e megváltoztatni a világról alkotott képét olyan mértékben, hogy ez egy viszonylagos boldogság-érzéshez vezessen. Hogy képessé váljunk befejezni a boldogság kétségbeesett üldözését, és helyette elkezdjünk figyelni a körülöttünk levő világ apró, olykor jelentéktelennek tűnő rezdüléseire, és elkezdjük értékelni ezeket. „Szabadság” bővebben