A teremtő valójában tévesen neveztetik annak. A lelkek garmadája lehetőségért esdekelt, hogy játszhassanak, hogy megnyilvánulhassanak esendőségükben, kiállásukban, szenvedésükben, boldogságukban, gyengeségükben és hősiességükben. A teremtő csupán felépítette a színpadot, egyedi szabályokkal, melyek nagy része belekódolódik az álomban résztvevők fantáziájába, elméjük tényként fogadja el őket, miközben mindennek nincsenek tudatában. A gravitáció, a szabad akarat, az elmúlás, mind elfogadott dolgok. Vannak, mert lenniük kell, mert ilyen a világ természete. Ezek azonban -és minden más- csupán a felépített játszótér szabályrendszerének részei. Belépünk a kapun és a játék céljaként -hiszen nincs játék cél nélkül- ki kell rajta találnunk. Ám a feladat nem egyszerű, mert kísértések garmadája dolgozik azon, hogy elérje, ragaszkodjunk az ittlétünkhöz. Igen, valójában a színpad megteremti a színészek számára a távozás lehetőségét is, de önmaguk számára felhúzhatják elméjük börtönét, a rácsokat, melyek fogva tartják őket.
Címke: gondolatébresztő
This is war
Háború. Az emberség létezésének mételye, az univerzumban elfoglalt helyünk el nem ismerése, az egységbe kovácsolódás fogaskerekei közé ékelődött sátáni vágy kiteljesítéséért tett erőfeszítések összessége.
Az emberiség haldoklik. Egyes vélemények szerint már ki is halt, csak még nem hajlandó róla tudomást venni. Nyers leszek és bántóan őszinte. Mi a betyár kóchengeres szociádemokrata nagytalpú büdöslábú áruló veszedelemért nem hajlandó senki tudomást venni erről? Napról napra éljük az életünket, mert a mi piciny világunkban nagyjából minden rendben. Mint az ősemberek, vagy még találóbban, mint az állatok. Most jó, azt meg már rég nem tudjuk, hogyan kell következtetéseket levonva tanulni a hibáinkból. Még azt sem ismerjük el, hogy nekünk van olyan. „This is war” bővebben
Karácsony
Nem szeretem az egy mondatos bölcsességeket. Sokat mondanak, mégis személytelenek maradnak. Ilyen csóka vagyok, egy kis történet, egy gondolatcsokor jobban megközelíti azt, ami a szívemben rejtezik. Most sem küldök el mindenkinek egyesével, vagy az üzenőfalon mindenkinek egyszerre egy sort, egy kívánságot, hanem megosztok veletek egy történetet, döntsétek el ti, hogy érzitek-e a mondandóját. Ezzel a történettel kívánom mindenkinek, hogy az idei kerecsen-ünnepen egy lépéssel közelebb kerüljön saját szívéhez, hogy kiengedje a világosság madarának első példányát, ami átsegít minket majd a legsötétebb órákon is. Töltse el mindőtök lelkét a remény a következő napokban, és legyetek együtt azokkal, akiket a legjobban szerettek. Szükségetek van egymásra!
Hibák
Események végtelen sora, összefüggések, vagy összefüggés nélküliség. Történetek, vagy egyetlen történet, de mindenképpen egyetlen közös pont, egyetlen eredő. Hibák, melyek akkor is ott maradnak, ha a világ összes atomja egyszerre mozdul meg, hogy eltűnjenek. Hibák, melyek mint értelmezési tartomány a létezéshez, felkínálják magukat. Tessék, válassz. Ne ellenkezz, valamelyik a részeddé válik, dönts, vagy megkapod, amit szükségesnek ítélnek. Ez az értelmetlennek tűnő szabály az, amely gúzsba köt minket. Ez a fő mozgatórugója életünknek. Vagy próbáljuk elkerülni, vagy próbáljuk kijavítani. Nincs más állapot.
Rend
A világ rendben van. Még ha nincs is rendben igazából, akkor is rendben van. Mert nem az a rend, amit mi annak ítélünk, csak a mi mániánk, hogy magunkat helyezzük a középpontba, hogy onnan osztogassuk a parancsokat, mi hogy legyen. Naphosszat picsogunk a gumicsizmás életünket ért minden sérelem miatt, és folyton osztunk valami felsőbb hatalmat -legyen az bár a véletlen- hogy mi ezt jobban tudtuk volna. A rend, csupán létezik. Mi is miatta létezünk, mert illünk a rendbe. A renden kívül nem létezik semmi, mert a renden kívül is rend van. Ha van olyan, hogy renden kívül, akkor az a rend akaratából létezik. „Rend” bővebben