Hideg téli este lehelete kúszik be az ablak láthatatlan résein, s olyan lúdbőrössé teszi a nyakamat, mintha szerelmes csók cirógatná forrón. Felhajtom a galléromat, a melegítő-felső zipzárját pedig hanyag mozdulattal húzom fel ütközésig. Összetéveszthetetlen fűrészeléssel zakatol végig a kocsi a derekamtól az államig, és akaratlanul is elveszek egy villanás alatt a pillanat végtelenségében. Várakozom, a tétlenség megélése órákká duzzasztja a másodperceket, s évekké az órákat. Tudom, hogy mire várok, közben mégis a bizonytalanság nedves rongya törli le homlokomról a katarzis izzadtságcseppjeit. Tudom, mire várok, de nem tudom, mi fog történni.
Hónap: 2014 január
A férfi
Csernus nagy sikerű könyvében kitartóan kereste a választ a kérdésre, mit is jelent férfinak lenni. Sokakat megkérdezett róla, és a kapott válaszokat elemezve, saját következtetéseket levonva állapította meg, mit jelenthet egy olyan emberi minőség megélése, amit a létezők fele nem tudhat, a maradék meg akkor is éli, ha közben valójában fogalma sincs róla, miként teszi azt. Véleményem szerint nem létezik abszolút igazság, az érzések megélése és átültetése a realitásokba egyéni feladat, és objektíven megítélni éppoly hibás, mint azt gondolni, valaki ezt nem megfelelően teszi. A saját tapasztalatomat tudom csak leírni a témában, különösen azért, mert magam is évtizedek óta küzdök azzal, amit ajándéknak kaptam, de nem értettem meg. Az elmúlt évek nehézségei javarészt éppen ebből fakadtak, gyermekként botladoztam egy férfitest börtönében, miközben fel sem fogtam, milyen nagy volt rám a kabát. Harminchárom év kellett hozzá, hogy elég impulzus érjen az úton ahhoz, hogy legyen bátorságom kijelenteni, férfivá lettem, anélkül, hogy szégyenérzetem legyen annak valóságtartalma miatt. Számomra ezt hozta a krisztusi kor.
Búcsú
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer eljön a pillanat, mikor búcsúznunk kell. Persze közel sem biztos, hogy olyan szerencsések leszünk, hogy az életünk végeztével lesz lehetőségünk rá, hogy elmondjuk a minket körülvevőknek: „nincs semmi baj, minden rendben lesz!”, és ha meg is tudjuk tenni, üresen fognak kongani szavaink az elmúlás izzadtságtól elgyötört óriásán. Hiába kell nap, mint nap elköszönnünk emberektől, társaktól, helyzetektől, belerázódni mégsem tudunk.