Kategória: Önismeret

Önismereti témájú írások

Végkövetkeztetés

végkövetkeztetésÉs, hogy mit tanít az élet? Mindent. Mindent meg fogunk tanulni, akár akarjuk, akár nem. Ha jó diákok vagyunk, kedves szülő módjára példát mutat, segít, terel. Ha makacsul ellenállunk a leckének, akkor szigorú tanárként addig nyom kokit a kemény fejünkre, míg bele nem veri, amit kell. Azonban hiába tudjuk belül mindezt, azért a tudatosság legtöbbünkbe csupán hálni jár. Belém is, így aztán én is sok poklot megjártam, hogy megtanulhassam a saját leckémet. Hogy sikerült-e? Nem. Akkor nem írnék most.

Nem osztok tovább észt. Sok gondolatom belevésődött az örökkévalóságba, és csupán remélni tudom, hogy senki nem fogadta el nagybetűs igazságnak mindazt, amit üzentem a soraimon keresztül. Nem tudok mindent. A nagy egészből még semmit, de az én cseppnyi tortaszeletemet sem sikerült magamévá tennem, így aztán minden, amit valaha mondtam, nem használható fel ellenem. Abban bízom, hogy ezt belül magában senki nem is tette.

„Végkövetkeztetés” bővebben

Születésnap

Eljött hát a nap, mikor a harminckettedik életévem beteljesedett, s arcomon egy huncut mosollyal lépek át a krisztusi kornak nevezett férfiúvá érési esztendőbe. Különös véletlen, hogy ez éppen a dimenzióváltás, a világvége, a nullsíkba lépés, az armageddon előestéjén köszöntött rám…

Szülinapi kívánságom nincs. Szeretnék pár dolgot, de majd megteszem én, kérni már nem akarok. Akik eltökélten várják a holnapi nap eseményeit, elszomorító hírem van: bármily lágyan simogatja lelkünket a lehetőség, hogy így vagy úgy megoldódnak a világ gondjai nélkülünk is, ez nem fog megtörténni.

De együtt megtörténtté tehetjük.

A ti közreműködésetekkel felépülhet egy új világ, megváltozhat a lét érzékelésének dimenziója, hiszen gondoljatok bele, a világot más embereken keresztül tapasztaljuk meg, ha mindenki változik, a világ is változni fog. De amíg ülünk a fenekünkön és várjuk a megoldást Istentől, világvégétől, politikusoktól vagy bárkitől, addig tétlen marad. De ha nincs tét, nincs sikerélmény sem. Ideje hinnünk, hogy együtt sikerülhet, ideje bíznunk, hogy képesek vagyunk rá, és ideje tennünk érte, hogy megtörténjen. Fura gondolat nem? Nincs semmi, ami ELLEN kell tenni. A semmiből kell felépíteni valamit. Bármerre indulhatunk, bármit megvalósíthatunk. Nyissa ki mindenki a szemét, temessük el az elmúlt világkort együtt, üljük meg holnap a tort fölötte, és másnaptól minden nap mozgassunk meg minden követ, hogy szebbé tehessük saját életünket és egymás életét.

Elfogadás

elfogadásAzt hiszem, az élet mindig olyan feladatot állít elénk, amiben benne rejlik az elbukás reális lehetősége épp úgy, mint a megoldás katartikus érzése. Tudni ezt ellenben nem jelenti azt, hogy a bukás lehetőségének damoklészi kardja nem lebeg éppoly baljósan a fejünk felett, mint mikor a sötétebb fellegek miatt nem is látunk pozitív kimenetelre esélyt. Néha nagyon nehéz a súly, majd összeroppan a hátunk alatta, de ha elég sokáig bírjuk, elérkezik egy pont, mikor letehetjük egy pillanatra. Fanyar öröm járja át szívünket ekkor, hiszen pontosan tudjuk, ha nem is ugyanazt a terhet, de egy újabbat biztosan tovább kell majd vinnünk. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül. Mindenki ezzel küzd. A boldog ember és a megkeseredett depressziós között annyi csupán a különbség, hogy utóbbi a jelen nehézségét kivetíti a jövőre, mely nehézség sokszor a múltból táplálkozik, míg előbbi tudja, hogy a nehézség csupán pillanatnyi, és hamarosan tovaszáll. Mindkettejüket átjárja a félelem az adott pillanatban, de egyikük másnap boldogan kel fel.

A másik el van veszve.

Bizalom

bizalomÍrni valamiről, ami megfoghatatlan, törékeny, mégis minden emberi kapcsolat éltetője és mozgatórugója, nem egyszerű feladat. Bízni márpedig meg kell tanulni, hiszen anélkül képtelenség létezni, de legalábbis a magány elleni kilátástalan harcban a bizalom elvesztése jelenti a tőrt a szívünkbe. Olyan kis pillangó a bizalom, melyet ha túl erősen szorítunk, elpusztul, de ha szétnyitjuk a tenyerünket, tovaszáll örökre. Meg kell tanulni bánni vele, ebben próbálok segíteni ezúttal.

„Bizalom” bővebben

Fogadd el!

acceptanceA gondolatok virágos mezejéről készítettem már többféle csokrot, szerelmes rózsákból, spirituális gyöngyvirágból, felszínes szegfűből, mindegyiket igyekeztem az önismeret celofánjába csomagolni, ezúttal pedig egy újabb bokréta kerül összeállításra az elfogadásról. Beteg, rohanó világunkban a toleranciát szinte mindenki olyan luxusnak tekinti, melyet nem engedhet meg magának, még magával szemben sem. Esett már szó az önvizsgálatról, az azt követő cselekvés fontosságáról, de arról is, hogy légy egészségesen elégedetlen, arról viszont meglehetősen keveset, főképp csak érintőlegesen, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a helyünket a világban, valamint mindazokét a dolgokét és emberekét is, akikkel valamilyen formában érintkezünk.

„Fogadd el!” bővebben