Harmatos illat a bőröm alá nyúl,
hullik a fáról az őszi levél,
szárnyal az élet, mint a madár, úgy
röppen a végtelen őre felé.
Kategória: Versek
Elszakadás
Szívük dobbanása úgy sír fel nekem
Mintha még mindig itt lennének velem
Fakó festményen kietlen táj ragyog
Nélkülük önmagam töredéke vagyok
Körforgás
Otthonomban jól érezni magamat csak így tudom
De csinálni a házimunkát biz’ Istenem úgy unom
Szemtelen lett a sok tányér, poharak és morzsák
Néha úgy fest a lakásom mint egy öblös porzsák
Földanya
Tudatomat hasítja egy pokolbéli átok
Az emberiség miért cselekszik ennyi gonoszságot?
Erdők, mezők, folyók, lények, rétek és virágok
Egyenként is óvó kezet igénylő világok
Idő
Temetem a múltat, s áldozom a jövőt,
ha a mostban élek, uralom az időt.