Otthonomban jól érezni magamat csak így tudom
De csinálni a házimunkát biz’ Istenem úgy unom
Szemtelen lett a sok tányér, poharak és morzsák
Néha úgy fest a lakásom mint egy öblös porzsák
Mosogatok főzök aztán mosogatok megint
Lelkem a többi dologra kedvetlenül legyint
Hiába a sarkokban huncutul játszó porcicák
Seprűm ellen remegve küzd minden egyes porcikám
Nicsak amott mi bújik meg a virágok tövében?
Sivatagként porzó homok virágcserép ölében
Nyúlnék nyomban a kannáért, megöntözni sebtiben
De a szennyes ruhák láttán kezem egyből megpihen
Jól van, inkább a mosógép kerüljön terítékre
De a mosott ruhát megint nincs hova kiterítsem
Nem ok nélkül alszanak a száraz ruhák fregolin
Szekrényemben tömegével vasalatlan holmik
Mit csináljak, mit csináljak édes drága Istenem?
Ennyi erőm -tudhatnád már- sehogyan sincsen nekem
Nekiállok, hiába a kedvem mint a friss forgács
Így harap farkába a szent házimunka körforgás