A gondolatok virágos mezejéről készítettem már többféle csokrot, szerelmes rózsákból, spirituális gyöngyvirágból, felszínes szegfűből, mindegyiket igyekeztem az önismeret celofánjába csomagolni, ezúttal pedig egy újabb bokréta kerül összeállításra az elfogadásról. Beteg, rohanó világunkban a toleranciát szinte mindenki olyan luxusnak tekinti, melyet nem engedhet meg magának, még magával szemben sem. Esett már szó az önvizsgálatról, az azt követő cselekvés fontosságáról, de arról is, hogy légy egészségesen elégedetlen, arról viszont meglehetősen keveset, főképp csak érintőlegesen, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a helyünket a világban, valamint mindazokét a dolgokét és emberekét is, akikkel valamilyen formában érintkezünk.
Közöny
A modern társadalom mételyéről szeretnék ezúttal pár gondolatot megfogalmazni, ami meglátásom szerint nem más, mint a közöny, a belerondítás (ezt tudtam volna durvábban is), a nemtörődömség, az oda nem figyelés, a slendriánság, az apátia, az érdektelenség, az érzéketlenség. Nem csupán a jól körülhatárolható közönyről fogok írni, amely miatt érdektelenül sétálunk el a hideg kövön fekvő hontalan mellett, hanem a gondolati, lelki apátia is pellengérre lesz állítva, mert amennyire kardinálisnak tartom a kérdést, annyira nem veszünk tudomást róla általában. Sokszor már észre sem vesszük, miként gondolkodunk, s ha ilyen módon kiengedjük a gyeplőt a kezünkből, elvesztünk.
Körforgás
Otthonomban jól érezni magamat csak így tudom
De csinálni a házimunkát biz’ Istenem úgy unom
Szemtelen lett a sok tányér, poharak és morzsák
Néha úgy fest a lakásom mint egy öblös porzsák
Földanya
Tudatomat hasítja egy pokolbéli átok
Az emberiség miért cselekszik ennyi gonoszságot?
Erdők, mezők, folyók, lények, rétek és virágok
Egyenként is óvó kezet igénylő világok
Ne higgy el semmit
Az élet a legtrükkösebb tanítómester. Létrehozza az egy és sérthetetlen igazságot, melyet aztán bizonytalan eszközökkel, érzelmeinktől torzítva kell megközelítenünk, de magunkévá talán sosem tehetjük. Kerülgetjük, mint Rozi néni a bankjegyautomatát, minden vágyunk, hogy minél jobban megismerhessük, néha mégis úgy érezzük, egyre csak távolodunk tőle. Talán elegendő is, ha a megismerésre törekszünk, megelégedve azzal a parányi darabkával, ami a legközelebb áll szívünkhöz, ha nem a tökéletest üldözzük, hanem csupán kiválasztjuk a nekünk leginkább tetsző színárnyalatot. Tanulmányi kirándulás következik a világ-egyetem aktuális szemeszterén.