Gyermeki szemmel

child-alone„Tisztelet!” Visszhangzott fejemben apu szava. -Ha semmi egyebet nem tartasz meg tanácsaimból, de a tisztelet mindig irányadó lehet, érted miről beszélek?

Nem értettem. Hogyan is érthettem volna. Gyermeki fejemben nem ilyesmiről gondolkodtam, csupán a játékra tudtam koncentrálni. Most is alig vártam, hogy apu befejezze a szónoklatot, amit valami jelentéktelen csíny miatt szabott ki. Ki emlékszik már rá, hiszen annyi huncutság van még, amit meg lehet tenni. Sőt, meg kell tenni. Igen, ez sokkal világosabban megfogalmazódott bennem. Egy ideig még hallottam foszlányokat abból, amit apa prédikált, de már fontosabb dolgon agyaltam.

Például azon, hogy a szomszéd néni kutyájának nyakába olyan régen akasztottunk már konzervdobozokat. Mondjuk nem is csoda, legutóbb beakadt az egyik doboz a kerítéslécbe, és szegény kutya kis-híján megfojtotta saját magát. Rózsi néni majd felrobbant, olyan mérges volt. Apának azért észrevettem valami kaján mosolyt a szája szegletében, de a kötelező fejmosást azért megtartotta. Nem is tudtam, mi szükség van ezekre. Bár a büntetések az én szüleim esetében soha nem olyan szigorúak, mint Berciéknél. Az ő apja nem szégyell fizikai erőszakot alkalmazni, ha ilyesmi történik. Nálunk inkább megértéssel fordulnak felém, talán tudják, hogy ugyanezeket ők is megcsinálták gyermekkorukban. „Gyermeki szemmel” bővebben

Ilyen vagyok – így szeress, vagy sehogy.

lonelySzeretem az önvizsgálatot. Könnyebb megbirkóznom önnön hibáimmal, ha saját szememre vetem. Mert azért van mit, bevallom. Ez a másik hibám. A beteges őszinteség. Erény, gondolnád, de elhomályosítja elméd a sok egyértelmű, vagy bujtatott hazugság, mellyel életed során találkoztál. Az őszinte emberek kedvesek -gondolod-, s bajt csupán az álnok képmutatók, a simlisek okoznak. Koránt sincs így, éppoly sok kárt képesek okozni az őszinte emberek. Másoknak, akik messze nem álltak még készen az igaz szavakra, csupán a negédes, fülüknek tetszetős szélhámosságokat szerették volna hallgatni napestig. Egy ilyen ember lelke azonnal összetörik, és úgy is marad, míg meg nem találja a következő megértő hiénát, aki hajlandó eljátszani azt a szerepet, amit kívánnak tőle. De helyrehozhatatlan kárt szenved az igaz szavakat suttogó nemes lélek is, hiszen alaptermészete, hogy kárt nem okoz szándékkal. E megvilágításban máris nem olyan tetszetős fennen említett tulajdonságom, illetve mégis. Aki ennek ellenére mellettem van, engem kap meg, magáért cserébe. „Ilyen vagyok – így szeress, vagy sehogy.” bővebben