Na ebbe aztán jól belekezdtem… Előre szólok, a szokásos agycunami várható, öveket becsatolni, de a végén attól tartok el fog maradni a már-már elmaradhatatlan végkövetkeztetés, a regény végi katarzis, a mondat végi pont. Talán nem is létezik ilyesmi, hiszen magam is vérmesen hangsúlyozom, hogy az élet értelmét keresni értelmetlen, hiszen a létezés maga a cél. Az úton lenni a legnagyobb kincs, mégis felajzott íjként várjuk, hogy valaki végre kimondja a varázsszót, amire elernyedhetünk, a nyíl pedig célba ér. Ehelyett fáradt arccal állunk, remeg a kezünk, izzadtságcsepp gördül le a homlokunkon, már alig bírjuk tartani, de a kulcsszó csak nem érkezik. Mi az élet értelme? Még mindig nem tudjuk.
Hónap: 2012 június
Love & Respect
Egy ideje beleestem a párkeresés csodás, mégis néha megrázkódtató folyamatába és egy beszélgetés megihletett, hogy le is írjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Először is fontos lefektetni az alapokat, miszerint tökéletes ember nincs, de ez nem jelenti azt, hogy a tökéletes kapcsolat sem jöhet létre. Önismereti utat megfigyeléseim szerint nagyon kevesen járnak, inkább csak tartják magukat valakinek, egy szent és sérthetetlen jelenségnek és a párkeresés számukra abból áll, hogy megtalálják azt, aki őket maradéktalanul el tudja fogadni olyannak, amilyen. Változásra nincs hajlandóságuk, se igényük, hiszen az önnön tökéletességükbe vetett hitük oly mértékig határtalan, hogy eszükbe sem jut, talán valamit rosszul látnak.