Na ebbe aztán jól belekezdtem… Előre szólok, a szokásos agycunami várható, öveket becsatolni, de a végén attól tartok el fog maradni a már-már elmaradhatatlan végkövetkeztetés, a regény végi katarzis, a mondat végi pont. Talán nem is létezik ilyesmi, hiszen magam is vérmesen hangsúlyozom, hogy az élet értelmét keresni értelmetlen, hiszen a létezés maga a cél. Az úton lenni a legnagyobb kincs, mégis felajzott íjként várjuk, hogy valaki végre kimondja a varázsszót, amire elernyedhetünk, a nyíl pedig célba ér. Ehelyett fáradt arccal állunk, remeg a kezünk, izzadtságcsepp gördül le a homlokunkon, már alig bírjuk tartani, de a kulcsszó csak nem érkezik. Mi az élet értelme? Még mindig nem tudjuk.
Love & Respect
Egy ideje beleestem a párkeresés csodás, mégis néha megrázkódtató folyamatába és egy beszélgetés megihletett, hogy le is írjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Először is fontos lefektetni az alapokat, miszerint tökéletes ember nincs, de ez nem jelenti azt, hogy a tökéletes kapcsolat sem jöhet létre. Önismereti utat megfigyeléseim szerint nagyon kevesen járnak, inkább csak tartják magukat valakinek, egy szent és sérthetetlen jelenségnek és a párkeresés számukra abból áll, hogy megtalálják azt, aki őket maradéktalanul el tudja fogadni olyannak, amilyen. Változásra nincs hajlandóságuk, se igényük, hiszen az önnön tökéletességükbe vetett hitük oly mértékig határtalan, hogy eszükbe sem jut, talán valamit rosszul látnak.
Erő
Erősnek lenni elég relatív dolog, azonban az életben maradáshoz és az épelméjűséghez elengedhetetlen dolog. Persze van az a pont, amikor úgy érezzük, már muszáj kicsit gyengének lenni, de minden alkalommal újra felvesszük a vértet és a kardot, mert igazán nincs választásunk. Az egóval vívott állandó harcban persze néha egyezséget kötünk magunkkal és miközben belül majd összeroppanunk, kifelé azért erősnek mutatjuk magunkat. Közben bármennyire is titkoljuk, hiszen kevés ember van, akit szívesen beavatunk életünk történetébe -az ilyesmit ki kell érdemelni- mégis ezekben a pillanatokban néhány, tényleg csak nagyon kevés ember észreveszi, hogy valami nem stimmel. Ők a barátaink.
Döntések
Az életünk döntések sorozata. Milyen ruhát vegyek fel reggel, mit egyek, hova menjek, ki mellett megyek el szó nélkül és mit nem mulasztok el megfigyelni. A véletlen csupán a szél, mely felduzzasztja életünk vitorláját, de a kormánynál mi ülünk. Eldönthetjük, mekkora jelentőséget tulajdonítunk mindezeknek a döntéseknek, de a tény tény marad, minden döntésünket úgy hozzuk meg, hogy pontosan tudjuk, végtelen számú kimenetele lehet annak és alig-alig van róla elképzelésünk, vajon nekünk tetsző lesz-e a folytatás.
Az eset
Kábán tekintett körbe a szobában. Látása még homályos volt, mint egy kiadós berúgás utáni másnapon, mikor az ember fejét még hasogatja a folyadékhiány, a nyelve, mint a sajtreszelő, emlékezete pedig erősen hiányos. Nem érzett fájdalmat, pedig körülnézve mindenfelé vért látott. „Álmodom?” Gondolatai ösztönösen megpróbálták rendezni a sorokat, miközben a fáradtság újra elnyomta.