Egy ideje beleestem a párkeresés csodás, mégis néha megrázkódtató folyamatába és egy beszélgetés megihletett, hogy le is írjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Először is fontos lefektetni az alapokat, miszerint tökéletes ember nincs, de ez nem jelenti azt, hogy a tökéletes kapcsolat sem jöhet létre. Önismereti utat megfigyeléseim szerint nagyon kevesen járnak, inkább csak tartják magukat valakinek, egy szent és sérthetetlen jelenségnek és a párkeresés számukra abból áll, hogy megtalálják azt, aki őket maradéktalanul el tudja fogadni olyannak, amilyen. Változásra nincs hajlandóságuk, se igényük, hiszen az önnön tökéletességükbe vetett hitük oly mértékig határtalan, hogy eszükbe sem jut, talán valamit rosszul látnak.
Címke: önismeret
Erő
Erősnek lenni elég relatív dolog, azonban az életben maradáshoz és az épelméjűséghez elengedhetetlen dolog. Persze van az a pont, amikor úgy érezzük, már muszáj kicsit gyengének lenni, de minden alkalommal újra felvesszük a vértet és a kardot, mert igazán nincs választásunk. Az egóval vívott állandó harcban persze néha egyezséget kötünk magunkkal és miközben belül majd összeroppanunk, kifelé azért erősnek mutatjuk magunkat. Közben bármennyire is titkoljuk, hiszen kevés ember van, akit szívesen beavatunk életünk történetébe -az ilyesmit ki kell érdemelni- mégis ezekben a pillanatokban néhány, tényleg csak nagyon kevés ember észreveszi, hogy valami nem stimmel. Ők a barátaink.
Döntések
Az életünk döntések sorozata. Milyen ruhát vegyek fel reggel, mit egyek, hova menjek, ki mellett megyek el szó nélkül és mit nem mulasztok el megfigyelni. A véletlen csupán a szél, mely felduzzasztja életünk vitorláját, de a kormánynál mi ülünk. Eldönthetjük, mekkora jelentőséget tulajdonítunk mindezeknek a döntéseknek, de a tény tény marad, minden döntésünket úgy hozzuk meg, hogy pontosan tudjuk, végtelen számú kimenetele lehet annak és alig-alig van róla elképzelésünk, vajon nekünk tetsző lesz-e a folytatás.
A lelkiismeret aranytükre
Szkíta őseinknek kifinomult iránytű állt rendelkezésére a problémás kérdések megoldására. Persze sokkal kevesebb kérdést kellett feltenniük, mint amennyi minket kínoz, de ez mit sem von le értékítéleteik helyességéből. Nem bonyolult, csak befelé és lefelé. A szív az úr, az iránytűnk, melynek vezetnie kellene ebben a majdnem élhetetlenségig torzult környezetben, belenézve mindig tudjuk, mi helyes és mi helytelen. Hogy erre mi szükség van? Nem feltétlenül vannak válaszaim. De mélyen hiszem, hogy van kiút innen, én meg tudom mutatni az ajtót, aztán aki elég bátor, hogy belenézzen önmaga szemébe, az beléphet rajta.
Gondolatok az életről
Nem tudom, a teremtésnek így kell-e működnie, vagyis egyre inkább azt hiszem hogy igen. Most azt gondolom, hogy a földi síkon nehéz konkrétumokat teremteni, bár van olyan dolog, amit konkrétan akarunk és elérünk, de ez utóbbit csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha egy olyan érzelmi töltet társul mögé, amit tudatosan nem lehet mögé erőszakolni. Körülbelül úgy tudnám leírni, hogy a lelkünk vágyait ha felismerjük, tudatosítjuk (tehát nem kreálunk új vágyat tudatosan, csak felismerjük a belső késztetést) akkor tudunk hozzátársítani érzelmi telítettséget és meg tudjuk valósítani. Ez nagyon kevés esetben volt az életem során és meggyőződésem, hogy ezzel mindenki így van. Veszélyesnek is tartom a földi síkon való teremtés promótálását, mert nem érzem felkészültnek rá az embereket, szerintem kisebb léptékben kellene haladni.